Mióta elhagytál engem könnyedén
Azóta félek, az éj sötét, és fáj a lét!
Csókjaid mézét miért adtad nekem?
Ha tudtad, hogy bánat vár rám, és gyötrelem!
El tudtál feledni oly könnyedén!
Én nem tudom megtenni, bár szeretném!
Még most is szomjazom csókod ízére,
Kezed melegére, ölelésedre!
Bűnös kárhozat tüzében lángoltam én!
Bódultam élveztem a gyönyört, és a kéjt!
Testemmel, lelkemmel, bűnbe estem veled,
Az enyém vagy szerelmem, s én örökké a tied!
7 hozzászólás
Kedves Kedves!
Fájóan szép!
Szeretettel:sailor
köszönöm hogy itt jártál nálam ..szeretettel ölellek
Kedves
Kedves Kedves!
Úgy tűnik, ez a hajó elment.
Ne bánkódj, egy csónakban evezünk! 🙂
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz!
köszönöm .. tényleg lement, és engem itt hagyott magamra a parton, és nézem a csillogó víztükröt, és a hajó nyomában fodrozódó hullámokat, míg végleg eltűnik a hajó a szerelmemmel a semmibe.
Szeretettel ölellek Anikó
Ó Kedves!
Szép versed eleje és vége között némi ellentmondást érzek…
Azonban a szerelem már csak ilyen… 🙂
Nekem nagyon tetszett!
Örülök, hogy újra olvashattam tőled!
Kedves Dóra!
Szebbik velem 🙂
Tudod kedves ez olyan amikor elhagyott, de még mindig nem akarod elengedni, mert hozzád tartozik, és mélyen a szívedbe zártál valakit. Aki már rég csak emlékként gondol rád
Szeretettel ölellek Anikó
Kedves Anikó!
Nincs is olyan ember talán aki ne élte volna át ugyanazt, amit oly szépen megírtál.
Átéreztem.
Szeretettel gratulálok: Ica