Drágán mért, bölcs oltalom,
halk vágy pusztít lelket…
vársz a másik oldalon,
de a kényszer ront el kedvet…
.
értetlen halál szitájában,
korcs önképek zötykölõdnek…
szeretteink vad vitájában
az önzõ érdekek zsörtölõdnek!
.
szeretni rég elfelejtett,
kit aljas jogrendszerünk hízlal…
a bizalom megfeneklett;
s ti megalkuvón a pénzpapírral…
.
gyanakvó napfény pásztázza a partot,
szelíd csókomat kürtöli a szél…
Bánat, én láttam azt az arcot;
és a szív nem remél, hogyha fél…
Andalogva…
By tigerjnr
2 hozzászólás
Szia!
Kíváncsi lennék, mi indított a fenti vers megírására. Nekem egy "örökség" feletti vitát juttatja eszembe.
Érdekes, igaz és végtelenül szomorú…
Üdv: Gyömbér
Köszönöm, kedves Gyömbér
A végtelen szomorúság és bánat helytálló :); igazságtalanság, koholt vádak, üldözöttség. Oktalanul, jogtalanul, a meg-nem-értettség hálátlan szerepe. Sok lúd disznót győz, ugyebár.