Száguldj sebes paripám, sőt repülj,
Aranyló erdőből bronzba kerülj,
Vágtassunk át, keresztül mindenen,
Fuss, míg átgondolom az életem!
Sörényed szálljon szét a szélben,
Perzselődjön meg a nap tüzében,
Zenéljen a fülünkbe száz tücsök,
Remélje a lelkünk a szebb jövőt!
Kaptassunk fel a legnagyobb dombra,
Nevessünk a magas hegyoromra.
Onnan lesz jó szaladni a völgybe,
Csak táltos patád ne legyen gyönge.
Még kerüljük meg előbb a földet,
Aztán hazamegyünk, milyen ötlet?
Nem hiába lett Villám a neved,
Az összes lovat kenterbe vered.
10 hozzászólás
Kedves Nadin!
Örülök, hogy benéztem, kár lett volna kihagyni.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Delory! Olvasás közben magam is "vágtáztam" egyet… 🙂
A második versszakban egy helyen biccen a rím, de ez csak egy észrevétel és nem csökkenti az élményt… 🙂
Kedves Steph!
Igen, ott tényleg van egy döccenő, de hát ilyen ez a vágta.
Köszönöm, hogy olvastál és az értékelésed is.
Delory
Kedves Nadin!
Szépen kifejezted észéseidet-vágyaidat!
Bár minden álom teljesülne!
Szeretettel:sailor
nagyon szépen soikerült!
Szia Sailor!
Remélem minden álom fog is teljesülni a maga idejében.
Köszönöm, hogy benéztél.
Szeretettel láttalak
Delory
Kedves Szabolcs!
Örülök, hogy így látod, már megérte megírni.
Delory
Szia Delory 🙂
Jó volt újra olvasni Téged, nagyon tetszett a versed.
Szeretettel:Zsu
Szia Zsu!
Örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel láttalak:
Delory
Kedves Delory!
Megkapó a versed hangulata, valóban kellemes élmény végigolvasni.
Jó, hogy újabb verseket töltesz fel, egyértelműen érződik írói fejlődésed.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Köszönöm a látogatásod. Régen írtam, elég sok idő kimaradt, örülök, hogy így látod. 🙂
Delory