Égj tövig vékony gyertyaszál!
Szakítsd szét nyíl e szívet!
Nyald a csöpögő vért kutyaszáj!
Szennyezd a sebet te légy,
legyen utódod bölcsője
te árva, kit nem táplált
az anyja emlője!
Kelj fel, és fojtsd torkára
a szülési fájdalom nyögését!
Te se hallgasd meg, mint ő sem:
az élet könyörgését!
Szakadj, repedj te bársony!
Égj tövig vékony gyertyaszál!
Szakítsd szét nyíl e szívet!
Idd csak a vértócsát kutyaszáj!
S vájjatok nyüvek, férgek,
hogy lelki-pokol tüzemben
mint áldozati gyertya,
gyorsan tövig égjek!
Jer keselyű, a dögre,
ki most aszottan a porba lökve
itt fekszik előtted, szívvel
s lélekkel gúzsba kötve!
Szakadj, repedj te bársony…
Szennyezd a sebet te légy…
Vájjatok nyüvek, férgek…
Hagyjátok, áldozatként égjek…
4 hozzászólás
Szia Mákvirág! 🙂
Komoly-kemény vers ez, de képes vagyok azonosulni vele, talán azért, mert zenei mivoltod is nyitott könyv. Mivel figyelemmel kísérem az előbb említettet is, nem lepett meg ez a vers.
Nagyon tetszik, hogy mindig adsz a formára, bármi is legyen a tartalom. Persze a forma önmagában kevés lenne az átadás, átélés hiányában.
És a tartalom? Hasít a mondanivaló miatt. Idézek valakitől, akit felettébb kedvelsz: "Kit anya szült, az mind csalódik végül".
A felépítés tökéletesen fedezi a versben látható mondanivalót.
A záró rész fokozatos levezetése, a képi formában is megjelenített lassítás emelte bennem a hatást.
Nagyon tetszik a versed. Írhatnék sokkal többet is, mert maradt még bennem jónéhány gondolat.
Inkább csak azt mondom, hogy írj gyakran, mert érdemes. 🙂
Köszönöm a borzongató élményt, mert azért ez a gondolatsor nem éppen lírai. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz Kankalin! 🙂
Először is köszönöm, hogy rendszeres olvasásom mellett időt szánsz a soraim által kiváltott gondolataid leírására!
Sokat jelent nekem a visszajelzés, mert mindenki mast lát bele a verseimbe.
Ilyen az én lírám.
Sokszor keménynek hatnak a leírt gondolatok belőlem, de ezek általában nehezen feldolgozható érzelmi hullámok szülte, túlzó hangvételű pillanatok inkább.
Sokan álszent módon viszonyulnak a feltörő érzelmeikhez, ha azok az általánosan elfogadottnál vehemensebben törnek elő. Nem vállalják. "Én soha nem kívánok senkinek rosszat, bármit tegyen is velem/ellenem/családom ellen."
Én vállalom, mert ez is én vagyok. Impulzív energiabomba, vagy melankóliába pukkant lufi.
Szeretem a képeket, hiszen a szemünkön át érkezik a legtöbb információ az agyunkba.
Szeretettel:
Mákvirág
Már nem először olvasom ezt a versed kedves Mákvirág.
Nagyon mély indulatok szakadnak fel benne, mint egy bomba úgy hat.
Jó ezeket kiírni, úgy igazából férfiasan.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica! 🙂
Örülök, hogy végül úgy döntöttél, hogy írsz hozzá(m) néhány sort! Sokat jelent! 🙂
Nekem egy hatalmas megnyugvás az, hogy kiírtam, bár akárhányszor idatéved a gondolatom, mindig zaklatottabb leszek a kelleténél! 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál nálam!
Szeretettel:
Mákvirág