Meztelen ég alatt jár-kel az óriás,
Tiszta, szűzi földet tapos, mint bárki más,
Szemében a könny, fájdalom,
Szívébe szúr a magány egy alkonyon.
Meztelen ég alatt várva vár,
Csendben, míg rabsága lejár,
Tenyerében a világ apró bogyó,
Ujjai közt az idő elfolyó.
Meztelen ég alatt gondolkodik,
Vérében vágy bokrosodik,
Ajkairól a szó: láthatatlan csoda,
Lelkében pattog sorsának ostora!
Meztelen ég alatt sóhajt ereszt,
Nyakában függ egy láncos kereszt,
Arcát éri az éjjeli szél,
Tévelyegve magában beszél.
Meztelen ég alatt könyörög,
Társtalanul imát hörög,
Békét remélve testét kitárja,
S vakon veti magát a kies világba…
Meztelen ég alatt jár- kel az óriás,
Tiszta, szűzi földet tapos, mint bárki más,
Egy utolsó jelet még belekarcol,
Szívedbe ég, amint elalszol!