Új január

Ma az új január
friss hóval érkezett,
mesebeli e táj,
s mily rég nem létezett!

Függönyt sző fehér ég,
hópihe-csillagok
ereszkednek feléd,
kegyelmi állapot.

Csitt, hallgass és ne szólj!
Száll a csönd zenéje,
szép lelkünk válaszol,
itt az álmok éje…

A vérem nevedet
lükteti eremben,
kék szemed elveszett
távoli hegyekben.

Ez az új január
szerelmünk áthozza,
őszt temető szívünk
hómezők bolondja.

Habkönnyű az új hó,
fürödjünk meg benne,
mint mély, s elringató
forró szerelembe'!