Tavasz érlelt eperízű vágyak
kapcsolnak a fogható jelenbe.
Íves, combod leomló oszlopán
őrködik szemem – csodát figyelve
őrzöm mozdulatod. Vágy teli tested,
szorítom ölem kapcsába,
vinnyogó rőzsék lángjánál érzem,
bimbód csúcsán átüt szíved dobbanása.
Bíborban köszönt a dombra-lépő hajnal.
Nap festette bőrödön siklik gyenge fénye,
ujjunk hegyén a percek vad száguldása
készít jelt a legszebb érintésre.
Pillanatok töredékében az idő szekerén
érzések küldik, a kapott ajándékok sokát.
Csendet nem zavaró csókkal köszönve
osztom veled életünk legszebb zálogát.
5 hozzászólás
Kedves Futóinda!
Szebbnél szebb írásaid a szerelem kategóriában
azelött is olvastam1
örülök,hogy megint itt vagy!
Szép estét:sauilor
Kedves sailor.
Örülök, hogy ilyen kedvesen fogadtál újra. Kicsit elmaradtam az igaz, de mindenütt az élet megy tovább, már ahogyan mondják. Nekem ezentúl, 56 év után itthon.
Üdvözlettel, Inda.
Kedves Inda!
Tényleg hiányoltam régebbröl ismert,
sok szép jelzökkel díszített írásaidat!
Szép estét:sailor
Ui…maradj sokáig itt!
Kedves Futóinda!
Milyen szép is a szerelem, gyönyörű sorokkal énekelted meg!
Szeretettel: Szabolcs
Kedves eferesz, barátom!
Amennyiszer lehetett jöttem, fel is tettem néhány verset, közben ország, és kontinens változtatást is közbe iktattam, plusz jelszó vesztés, e-posta változtatás, letelepedés, átállás is marasztalta a sűrűbb jelentkezésemet.
Mindez már mögöttem van, s amilyen sűrűn lehet írok is, és itt is teszek föl verseimből. Hidd el örülök, hogy megint itt lehetek köztetek, és az is jólesik, hogy kicsit hiányoztak a képes verseim.
Akkor, szeretettel üdvözlök itt megint mindenkit.
Barátsággal, Inda.