Megjöttél hát, ó szorongva várva várt te,
Bár tudom, véletlen csupán,
Ezt mondanád, ha tán megszólalna a szám,
S fontosabb dolgot kérdeznék,
Hogy te a lény, aki itt élsz bennem,
Mikor is válsz velem egyben,
Egy vallomássá, egy szájjá, testté, fénnyé,
Mikor leszünk örökké csupaszon, szerelmesen
Egymásnak élménnyé,
Hisz sem szavak, gondolatok, versek,
Egymásnak nem teremnek, csak meddő perceket.
Legyen, ahogy akarod, a kehely ki kell ürüljön,
Hogy örüljön, kinek örülnöm, mindig boldogság.
Isten III.
Szerző: Poós Gergely