Vízesés 34.

A gyárban, mindenki megelégedésére, és a legújabb edénykészlet sorozatgyártás előtti fázisában, minden dolgozó, aki a gyárban kíváncsi volt megtekinthette. A legkisebb mérettől a legnagyobbig, fazék, lábas, és fedő formájában, hamarosan az üzletek polcán is elérhetővé válik.

Több színben lesz kapható. Halványzöld, királykék és egy kellemes vanília árnyalatban. Mindegyik egy kicsit más mintával, matricával díszítve. Egyedül a halványzöld marad matrica nélküli.

Egyelőre, a zsibongóba lett kitéve, ahol járnak-kelnek a dolgozók. A büféből is jól odalátni.
Az ünnepléskor, majd bekerül a díszterembe, és pár mondatban be lesz mutatva a vendégeknek.
Minden alkalommal, a vezetőségen kívül, a legjobban dolgozó munkatársak közül is kiválogatnak jó pár embert. Hiszen az ő kezük munkája során sok- sok ezer darab kerül majd, Európa szerte, a boltokba.
Mindig öröm, egy ilyen bemutató, viszi a hírnevet. Akik pedig részesei voltak ennek a kísérletnek, borítékot kapnak, majd egy vacsorával, beszélgetéssel egybekötött ünnepség keretében már a megkönnyebbülésé, az est.

Saci, izgatottan kotorászott a szekrénybe, mert egy szoknya, amit fel szeretett volna húzni, nem érezte kényelmesnek. Legszívesebben nadrágba ment volna, de abban még sem lehet kilibbenni a nagy emberek elé. Tudta ő, hogy pénz jön a házhoz. Hogy mennyi, azt nem tudta, de amikor legutoljára, az Erzsi látta el azt a teendőt, amit most ő, akkoriban fülig ért neki a szája két napig. Remélte az övé is hasonlóképpen fog állni.
Végül talált egy sötétbarna szoknyát, egy fehér ingblúzt, ugyancsak barna cipőt. Így szépen összepasszolta az ünnepi öltözékét. Frizuraigazítás, egy kis rúzs, és akár indulhatna is.

Mariann, nagyon büszke volt, hogy minden a legnagyobb rendben zajlott, és örült a jó kapcsolatnak is, ami kialakult Attila és közte. Nagyon jóképű ez az ember. Kár, hogy nem szabad, mert különben biztosan kivetném rá a hálómat. – sóvárgott. Érzi, ha kezdeményezne, gyengülne, pillanatok alatt.
Mindenesetre mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy jól érezzék magukat.

Üzleties nadrágkosztümöt varázsolt elő, galambszürke, remek anyagú együttest. Az ing, egy erős narancs aranyozott gombokkal. Vacsorakor, már lekerülhet róla blézer, és jól fog mutatni a nem hivatalos rész után. A kiegészítők is a két színkombináció keverékéből állította össze. A Cipő, egy mélyszürke tűsarkú, hasonló kis táskával. Kifogástalan alakján minden úgy állt, mintha a divatlapból lépett volna ki éppen.

Attila egy középkék, vékonyabb anyagból készült öltönyt választott, egészen halványkék inggel, és egy ferde csíkos nyakkendőt passzintott, hozzá. Amiben a sötétkék dominált. Egy vékony, tört fehér pulóvert is előkészített, az este hűvösebb lehet, és zakóban, biztos, hogy nem lesz kedve beszélgetni.
Szeretett jól kinézni, sportos testalkatához, kreol bőréhez szinte minden jól állt. Ági, félszemmel figyelte az öltözködés minden fázisát. Kicsit szomorúan ugyan, de egy szó, annyi sem hagyta el a száját. Nem rontott el semmit az este előtt.

Közeledett az időpont, és mindenki elindult. A nagyteremben gyülekeztek az emberek, szépen megterített asztalok várták az érkezőket. Mindegyiken kisebb vázában virág, apró, sós sütemények, üdítő, ásványvíz, bor, sör, és ízléses teríték.
A rögtönzött büfé, a sarokban foglalt helyet. Mögötte, nagy izgalommal pakolászott a kiszolgáló, Ilonka. Most lehet leskelődni, lehet majd cseverészni, az estéről pár napig. Ki, miben jelent meg, ki mit csinált, esetleg valami olyan szokatlan dolgot, ami említésre méltó? Aztán mire fut a pletyi egy-két kört, már köze nincs az eredeti történéshez.

A terem hátsó részében egy hosszú asztal volt elhelyezve, a vezetőség részére. Ügyelve arra, hogy minden oldalról a rálátás megfelelő legyen. Kisebb csoportok már kialakultak, volt, aki a névjegyét kereste, hol foglalhat helyet.

Saci, pásztázta a termet, hogy megpillantja e munkatársait, de mivel sehol nem látta őket, így a büféhez sétált.
-No! Ilonka ma lesz meló biztosan. Mi ünnepelünk, te dolgozol. Még talán be is csiccsentünk. – bökte oda viccesen. Olyan izgatott vagyok. Látszik rajtam? Képzeld, még szoknyát is kellett váltanom.
Ilonka megfordult, végignézett rajta furán.
-Most? Már most? Kerekedett ki a szeme. Jaj dehogy, otthon. Kihíztam, vagy mi, na, az még csak lenne valami, ha még el sem kezdődött itt semmi, és én máris vetkőzöm. – nevetett, gömbölyűeket.
-Jó munkát neked, majd még meglátogatlak. – intett, és elsétált onnan.
Azt már nem hallotta, hogy Ilonka megköszönte, mert megpillantotta Mariannt, és hevesen integetni kezdett.

-Itt vagyok! Itt vagyok! – kiabált, és lábujjhegyre állt, hogy jobban látszódjék.
Mariann elindult felé, közben a tekintetek végigmustrálták. Kellemesen édeskés parfümjének illata belengte pillanatok alatt körülötte a termet. Lassan, szinte vonulva tette meg azt a pár métert. Tudta a módját, hogyan kell csinálni, a hatás sosem maradt még el.
Kerestelek már benneteket, de te végre itt vagy. – lelkendezett.

Nem szeretek az elsők között érkezni, az este pedig még hosszú lesz. Elegáns vagy Saci. Egy új nő áll itt előttem.
Igyekszik az ember. – lelkesedett. De te, te, mint aki a divatlapból lépett ki. Láttam ám a tekinteteket, ahogy tetőtől-talpig megbámultak! Elegáns ez a nadrág kosztüm. Én is gondolkodtam pár pillanatig, hogy nadrágban jövök, de az én méretemben ilyent nem is lehet kapni.
Dehogyisnem. Tudod mit? Elviszlek valamelyik héten, egy olyan üzletbe, ahol a méretedben szebbnél szebb holmik közül választhatsz. – lelkesedett.
Ahhoz pénz is kell drágám! Persze, ha most… – suttogóra fogta. Ha most egy kis pénzt töltenek a zsebembe, akkor megreszkírozom.
Szinte elharapta a végét, mert odalépett melléjük Attila.

-Üdvözlöm a Hölgykoszorút, kezeit csókolom mindenkinek. Látom mindenki friss, és üde, mint mindig. Talán körbe kellene nézni, hol fogunk ülni, ha javasolhatom
.
Elindultak, ki jobbra, ki balra, figyelve egymást, ki találja meg előbb, a helyet. Attila volt az, akinek ez sikerült, és kezét felemelve jelzett. A lányok, gyors léptekkel pillanatok alatt ott termettek. Zádonyi Mariann, Végvári Sarolta, Mezei Attila. – állt a kártyákon.
Az lenne az ötletem, hogy beülnék a Hölgyek közé, ha nincs kifogás ellene. – beleegyezőn bólintottak rá, így ez a része is rendeződött.

Lassan megtelt a terem, és az asztaloknál helyet foglaló vendégek, várták a kezdést, a megnyitót.