Kéz a kézben

Kéz a kézben sétálnék felhők közt veled
az érzés mint számban olvadó édes méz,
mint mikor tavasszal jő s ébred a kikelet
hát add kezed, a pokol is megirigyelné.

Friss levegőn mint tengereknek hulláma
hol halkabb hol zajosabb apró pihegés,
tündöklő szemed kékje szemembe ájulna
meleg paplanként érintene a remegés.

Ó, ha kezem kezedbe tehetném lágyan
remegő ujjam zongorázna testeden,
dalos madárka vinné, repítené vágyam
örökre nyomot hagyna ébredő lelkemen.

Álmomban kéz a kézben sétálok veled
kérlek add nekem, háború dúl idebenn,
lázban égő szájam lenne gyilkos fegyverem
ha megkapnám, békére lelnék, hidd el nekem.