Titokzatos ember

Borzasztó éjszaka volt ekkor. A villámok, csak úgy cikáztak a sötét égbolton, és az eső is megállíthatatlanul zuhogott. Egy elit, puccos lakásban, egy feketehajú nő üldögélt, amint a családi fotóit lapozgatta a kezében. Igen labilis lelkületű hölgy volt, miután a szülei elég korán magára hagyták. Rövid ideig, kórházban is kezelték-e miatt. Teljes mértékben kigyógyították az idegi bántalmakból, olyannyira, hogy az orvos szakvéleménye szerint, semmi baja sem volt. Először naivan mindenki ebbe ringatta magát. Nem sokkal az után, hogy a kórházat elhagyta, különös látomások gyötörték, az amúgy is gyenge asszonyt. De erős volt, ezzel nem törődve próbálta élni a meg szokott életét. Külseje a nőnek, szép volt. Hosszú barna, haj, barna szem. A hallucinációi gyakoriak voltak. Egyedül egy házban igen rémisztő lehetett. A titokzatos ember megérkezésekor is egyedül volt. Felment a ház, emeletére, amikor a háta mögött különös hangokra lett figyelmes. De a házban senki nem volt. Megnyugodva, épp a hálószoba felé vette az irányt. Kinyitotta az ajtaját, belépett rajta, és ekkor vérfagyasztó látvány tárult a szeme elé. A titokzatos ember, megjelent a szeme előtt, egy nő személyében. Úgy megijedt, hogy elsikoltotta magát. A nő viszont, csak a képzeletében létezett. Azt hitte az asszony, hogy megbolondult. Kivehető volt fiktív nő külseje is. Miután felocsúdott a rémből, ezt kérdezte magától:

Mi van velem? Miért pont velem történik ez?
A kérdéseire viszont egy ideig magára maradt. Másnap, miután felébredt a borzalmas éjszaka után, szinte semmit sem aludt, elment másodmagával a kezelő orvosához, hogy megbeszélje vele, a tegnap történteket. A nő őszintén beszámolt minden egyes mozzanatról, az átélt borzalmakról. Még ekkor is félt, de precíz orvosa, megnyugtatóan szolt hozzá:

Asszonyom, kérem, nyugodjon meg. Nincs semmi probléma. Ismerjük az állapotát, amit kezelünk is.
Azonban a lánynak ez sovány vigasz volt. Az orvostól jövet, már nem is gondolt az állapotára, teljesen felfrissült elmével tért haza. A következő este is eljött. Ez is viharos éjszaka volt a tegnapihoz hasonlóan. Esett az eső, villámok voltak. Épp takarított, amikor ráeszmélt arra, hogy ismét egyedül van, és talán megismétlődhet a tegnapi. De nem akart erre gondolni. A takarítást befejezve, ismét aludni készült. Újra a szobája felé közeledett. Már majdnem mindenrendben volt, amikor ritka pillanatok egyikét élte át, hogy életében először elfelejtette behúzni a szobában lévő függönyöket. Fel is kelt, hogy behúzza hát, hogy magának sötétet csináljon. Rossz döntés volt. De ezt még, csak sejteni sem sejtette. Amint az ablak felé közeledett, a rejtélyes nő, ismét feltűnt, ugyanott, mint tegnap este. Ez, már sok volt a nőnek. Aznapi éjszakájának is lőttek. Felkelt és kiment a nappaliba. A verandán üldögélt és olvasgatott, amikor egyszer csak megcsörrent a házban lévő, egyetlen telefon. Ott volt mellette, hamar fel is vette. Meglepetésére a barátja volt a telefon végén. Sajnos rossz hírrel hívta az asszonyt. Közölte vele, hogy nem tudja meglátogatni őt, ma nem tud vele lenni a nehéz pillanataiban, akármennyire is szeretnék ezt mindketten. A nő próbálta leplezni a kétségbeesését, de nehezen tudta, hiszen a hangán minden érződött. Azzal búcsúztak el egymástól, hogy Minden rendben lesz. Ekkor letették a kagylót. Nem telhetett el sok idő, hiszen még mindig sötét, sivár éjszaka volt. Hosszú éjszaka. Sokadára leküzdve a félelmeit, ismét megpróbált, már nem először aludni. Mindent bezárt a lakásban, hogy biztonságba tudja magát valamennyire. Majd az emelet felé vette a lépteit. Tudta, hogy le kell, küzdje a képzeléseit és, erőt próbált venni magán. Sokszor ismételgette magában, ezzel erősítve saját magát:

Nem történik semmi. Nem lesz semmi baj. Ezek, csak a fejemben vannak.
Ezzel a hálószobába ment és lefeküdt aludni. Egy picit idő után, azonban felriadt és azonnal a telefonhoz nyúlt. Azt, hogy kit akart hívni, nem tudni, mert a borzalmas viharok miatt, a telefonkapcsolat megszakadt. A félelmeivel ismét magára maradt a hölgy. Kis idő múlva végre hosszú idő után, egy rövid időre, de elaludt. Nem sokáig tartott azonban ez sem. Ismét ijedségtől telve kapta fel a fejét. Amikor felébredt látta, hogy valaki, behatolt a lakásába, miközben ő megpróbált egy picit is pihenni. Újra borzalmas félelem fogta el, az idegösszeroppanás szélén álló hölgyet. Felkelt. Halk léptekkel ment végig, nehogy meghallják, keresve a titokzatos behatolót. Egy férfi tört be hozzá, aki kisvártatva mögé lépett. A nő megfordult és észrevette, de semmi esélye sem volt a férfi felett. A férfi ugyanis pisztolyt szegezett a nő fejéhez. Miközben dulakodtak és a nő próbálta védeni a menthetetlent, ismét látta a titokzatos embert. Most fordítva volt. A férfi is látta ugyanezt, mint a nő. Viszont a férfi megijedt a látványtól. Annyira megrémült, hogy félelmében, elvesztette az egyensúlyát és lezuhant a lépcső tetejéről. Később meghalt. Ekkor jött rá a nő, hogy a titokzatos lány, valójában egy halott nő szelleme volt, aki visszatért az asszony látomásain keresztül, hogy megvédje őt. Kiderült, hogy a férfi, egy kegyetlen gyilkos, aki régebben végzett vele, és most a látomásokkal gyötrő nővel is végezni szeretett volna. Ez egy csodálatos felfedezés volt a részéről, hisz tudta, hogy minden rossznak vége és már, csak a jó jöhet. A szellem az életét mentette meg. És hogy a férfi meghalt a nő, elégtételt vett a bosszúján, és többet soha nem tűnt fel viszont. Mindenki megnyugodott és soha többé nem lehetett látni a titokzatos embert.