Képi kultúránkban a rádiózás, a hangjáték sokat veszített a jelentőségéből. Rozán Eszter és Társulata kuriózumra vállalkoztak, egy élő hangjátékot adtak elő a Don Bosco Művelődési Házban Marcel tanár úr címmel. Vállalkozásuk óriási sikert aratott.
Közel 400 gyerek nézte meg Rozán Eszter: Marcel tanár úr című élő hangjátékát a Don Bosco Művelődési Házban Rozán Eszter és Társulata előadásában. A Marcel tanár úr című rádiójáték Szent Márton szellemiségét magában hordozó, mai környezetben játszódó történet. Felső tagozatos diákokról szól, egymás közötti kapcsolataikról, szüleikről, tanáraikról. Élik a megszokott életüket, reggeli veszekedés a fürdőszobáért, rohanás az iskolába vagy a munkahelyre, diákcsínyek, irigység, házassági válság, mindez tipikusan mai módon. A napi hajsza közepette szinte észre sem veszik, hogy valami hiányzik az életükből. Új tanár érkezik az iskolába, Marcel tanár úr, aki a francia nyelvet fogja oktatni, s ettől kezdve minden megváltozik. A tanár úr különleges ismertetőjele a libája, „aki” mindenhová követi.
Az élő hangjáték kialakulása érdekes történet. 1995-ben indult útjára a Nándor család című folytatásos hangjátéksorozat a Szóköz Rádióban, a rádiós munkatársak előadásában. A darabok szerzője Rozán Eszter. A Nándor család hétköznapi életét bemutató, közel kétszáz részt megért sorozat a város különböző helyi rádióiban került adásba. 2010-től vette kezdetét az úgynevezett „élő hangjáték” sorozatunk. A szerző egyetlen előadásra szóló, önálló hangjátékokat kezdett el írni, melyeket „élő” közönség előtt adunk elő, szociális otthonokban, gyermekintézményekben, könyvtárakban és egyéb helyeken. 2016. április 13-án a Don Bosco Művelődési Ház Színháztermében adták elő a Marcel tanár úr című élő hangjátékot, mely Szent Mártonról szól mai környezetben. Az eseményre szívesen meghívjuk az Ön iskolájának felső tagozatos diákjait is.
A Marcel tanár úr elsősorban a felső tagozatos általános iskolás diákokhoz szól, de a többi korosztály számára is hordoz üzenetet. Az élő hangjáték speciális műfaj, a színdarab és a rádiójáték ötvözete. A szereplők egy hangjáték felvételét mutatják be a színpadon, nézők előtt. A szöveget lapról olvassák, mint egy stúdiófelvételen, gépről bejátszott hangeffektekkel. A nézők szimulált stúdiófelvétel részeseivé válnak, melynek hatására nemcsak a rádiózással kapcsolatos ismereteik bővülnek, hanem egy tanulságos, a kiskamasz korosztályra jellemző problémákkal foglalkozó történettel is megismerkedhetnek.
A mű felhívja a figyelmet az emberi kapcsolatok fontosságára, az egymással való együttműködés jelentőségére, és arra, hogy az igazi értékekre mai is szükségünk van.
A gyerekek áhítattal figyelték a majdnem egyórás műsort, mely nem maradt nyomtalanul. A nyolcadik osztályosok például elhatározták, hogy a darabban látottak alapján ők is készítenek videó felvételt tanáraiknak, egy másik iskolában pedig erkölcstan órán dolgozták fel a hallottakat. Az egyöntetű vélemény pedig az volt, hogy máskor is szeretnének ilyet.
Marcel tanár úr – élő hangjáték
írta: Rozán Eszter
Szereplők:
Bálint tanár úr – Rába Tamás
Melinda tanárnő – Joó Ágnes
Marcel tanár úr – Grünwald Zsolt
apa – Büki László
anya – Rozán Eszter
Miriam, a lányuk – Valiczkó Éva
Gizi, a másik lányuk – Finta Zília
Patrícia, diák – Szőke Diána
Vera, diák – Gombos Katalin
Liza, diák – Mészáros Vivien
Technikus: Takács Barbara
10 hozzászólás
Kedves Eszti! Lenyűgözve olvasom ezt a tudósítást, sokoldalú, értékes irodalmi tevékenységedről! Szeretettel gratulálok hozzá! Üdvözlettel: én
Köszönöm szépen, kedves Laci! 🙂
Kedves Eszter!
Steretettel és elismerésel gratulálok:sailor
Nagyon köszönöm, sailor! 🙂
Szeretettel gratulálok kedves Eszter!
Csak így tovább!
Üdvözlettel: Ica
Neked is köszönöm, Ica! 🙂
Kedves Eszti!
Nagyon tetszik ez a kezdeményezés! Régen imádtam a rádiójátékokat. Most azt hiszem a hangos könyv vette át a szerepét.
Jó lenne tudni a címben feltett kérdésre a választ! Hová lett a liba? Elárulod? 🙂
Judit
Kedves Judit!
Igen, a libát egy rosszcsont kislány dugta el. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Eszti
Gratulálok, Eszti!
Köszönöm szépen, Irén. 🙂