Vízesés 54.

A szobába csak úgy áramlott be a Nap fénye, kora reggel. Ági kipattant az ágyból, tágra nyitotta a teraszajtót, és a korlátnak támaszkodva csodálta a végtelennek tűnő tengert, majd, arcát a Nap felé fordítva, lehunyta mind két szemét, és megadta magát a legkellemesebb reggelnek.

Ezek a pillanatok többek között, amiért érdemes élni, dolgozni, hajtani egész évben. Mindig is, beépítette életvitelébe a célokat. Közelitől, a távolabb lévőkig. Tudatosan igyekezett tervezni, és megvalósítani azt, ami ha araszolva is, de előrébb vitte.

A célok, motiválnak, ha az ember komolyan veszi. Körülötte lévő emberektől látta, ennek az ellenkezőjét. A nagy fellángolások, jéggé fagytak, és pillanatok alatt, egy megtorpanástól elolvadtak. Sosem értette, az efféle embereket.
Ők azok, akik a leginkább nyafognak, vagy okolnak mindenkit maguk körül, és még véletlenül sem néznek tükörbe. Az ok, okozati összefüggés pedig igenis létező elem, és tud kegyetlenül fájdalmasan végződni.

A gondolatait nem hagyta efelé terelődni. Annál is inkább, mert érezte, valaki finoman megcsókolta a nyakát. Lassan engedett, kicsit elbillentette oldalra, hogy még inkább hozzáférhető legyen. Átjárta testét a kellemes érzés. Boldog volt.

-Siessünk reggelizni, jó?- vetette oda izgatottan. Egy percre sem szeretnék lemaradni az érzésről, amit átélhetek.
-Tényleg? Akkor irány az ágy!- fokozta a helyzetet Attila. A napozóágyra gondoltál igaz? – nézett rá ártatlanul.
– Közönségre vágysz?- bolondozott.
Te kis pervez!- nyújtotta el a szavakat, és rásuhintott egyet a fenekére.
-Tudod mit? Ameddig én tusolok, szaladj le, és rendezzél két ágyat.
– Ági! Végignéztél a strandon? Teszerinted, mennyi ágy van odalent? Csak nem gondolod, hogy egy óra múlva akár, az összes megtelik. Na, na!- felelte a lány.

Bolond vagy! Ezt most komolyan mondom. Szépen elkészülünk, reggelizünk, aztán vissza ide drágaságom, mert nem fogunk, mint egy málha felpakolva átmenni, megenni a reggelinket.
Inkább pakold most össze a cuccot, amit leóhajtasz vinni, ide egy kupacba. Úgy, hogy ne zargass vissza tíz perc múlva valamiért. Szoktam én ilyent tenni? Hát nem is tudom, de rémlik, hogy még egyszer sem sikerült másképp.

Na, most aztán… de már egyedül is maradt, csípőre tett kézzel, mert Attila beslisszent a mosdóba.
Kis szemtelen. – dünnyögte, közel sem mérgesen.

A strandon, már nyüzsögtek az emberek. Elég sokáig kellett várni, mire megérkezett a bérbeadó. Addig körülnéztek, hol a legideálisabb a hely. Lehetett válogatni. Minden ágyhoz, tartozott egy napernyő is, szuper kényelem. A tengerhez egész közel béreltek, hogy Ági szinte tízet lépett, és már meg is tudott mártózni.
Így szeret napozni. Napolaj, majd, amikor már perzsel a Nap, kissé lemosakszik, az olaj lepergeti a vizet, és felfrissülve újból. Szerencséje van, ugyanis a bőre nem igazán kényes. Hamar barnul, nem ég meg. Persze ész nélkül nem lehet. Egyszer kapott enyhe Napszúrást, még egészen csitriként. Szédült, hányt, a feje fájt. Akkor megfogadta, óvatosabb lesz. Betartja a szabályokat, bár a többszörösét bírja, mint más.

-Nem fogok itt ücsörögni egész nap veled, remélem, azt tudod? Mit bánom én, hol ücsörögsz szívem, én ma ideragasztom magam, és ha az étkezésekkor találkozunk, azt sem bánom.

Oké, ezt megbeszéltük. Gyere! Ússzunk egyet! A víz nagyon hidegnek tűnt. Ági egészen libabőrös lett, amikor pedig egy hullám felé tartott sikongatott. Nem ő volt ezzel egyedül. A tegnapi eső is lehűtötte a vizet, a szél még fújt elég erőteljesen, bár egy felhő sem járt az égen.

-Mártózz bele! –kiáltott Attila. Nem is hideg. Jó! Várj! Majd rászánom én magam, csak ne sürgess. Olyan hideg, mint a jég. Ha szuttyogsz, annál rosszabb! Isteni! – messzebb úszott tőle.
Egy, kettő, három!- mormolta magának, és huppsz, lemerült. Innentől felszabadult benne a vágy, és tempósan úszni kezdett. Találkoztak s vízben. Attila átfogta a derekát, és ringatóztak, ameddig egy-egy hullám akkorát nem taszajtott rajtuk, hogy fél méterrel odébb kerültek.

Most a kis halacska kiúszik a partra, és bekeni magát. Igazán segíthetnél abban, hogy lekenjem magam. Illetve a hátamat. Nah kezdődik! Tudtam én! – vakarta meg a fejét.
Utána mehetsz amerre látsz! A mobilod legyen nálad, hogy tudjunk azért beszélgetni. Az én mobilom kicsikém fent van a szobában. Az szépen pihen, ugyanis kikapcsoltam, a zaklatók elől. – nyomatékosított.

Szép kilátások! Te csak napozzál, és ha elfárad a feneked a sok ülésben, akkor szépen felállsz, és megkeresed a párod. A medencénél, a szobánkban, vagy a bárnál. Oké, azért néha rám nézel, remélem. Persze, majd hozok neked inni is, hogy ki ne tikkadj.
– Sört majd, jó hideget, és egy kis narancslevet öntsél bele.

A Nap sugarait lehetett már érezni, mire végeztek a bőrápolóval, szinte meg is száradt.
Ági a napszemüveget felvette, és elheveredett az ágyon. Egy gyors puszi, és elváltak.
Még utána nézett, de Attila olyan szélsebesen hagyta el a terepet, hogy pillanatok alatt elveszítette szem előtt.

Hogy spurizik. – mosolygott, és kényelembe helyezte magát.