Egy érintésed, s megnyílik feléd lelkem,
Te félve kérdezel, én bátran felelem,
Elmúlt régen a Te és én, a „mi” a fontos már,
Mi választottunk, s döntöttünk: a boldogság vár.
Egy pillantásod, s szemedben elveszek,
Kitalálni nem vágyok, visszautat feledek,
Számomra elég, ha mellettem vagy és
vezeted kezem, így nem fog rajtam félsz.
Egy ölelésed, s érzem, biztonság vesz körül,
A rohanás, munka emellett mind eltörpül,
Szívembe költözött a nyugalom és a békesség,
Így már nem járja át más, csakis fényesség.
Egy csókod, s a csodálatos világot nekem adod,
Nem is kell több, nem is kell más, csak ezt akarom,
Hol szemedben a tündöklő csillagok ragyognak,
S felhőkön át a napsugarak szívemig hatolnak.