Valami titkos sejtelem,
folydogál rejtett helyeken,
úgy, mint egy ősi, nagy folyam,
de, mint egy rejtekút, olyan…
Valami égi, nagy király,
a mennyből permetet szitál,
fejünkre szállva beavat,
titkokba pillanat alatt…
Romok közt néma szellemek,
arról egy táncot lejtenek,
mi van a túlsó oldalon,
mert ami itt van, borzalom.
Valami mindig rejtve van,
keresők vannak oly sokan,
de ki talál is, oly kevés,
talán a sorsunk rettegés?
3 hozzászólás
" Romok közt néma szellemek,
arról egy táncot lejtenek,
mi van a túlsó oldalon,
mert ami itt van, borzalom.
Valami mindig rejtve van,
keresők vannak oly sokan,"
Uhh, ez eltalált.
Magam is hasonló mélyvilágú lennék, azaz kereső, meglehet máshol keresek, mint Te, de tudja fene.
Nagyon tetszett a hangulata, megfogott, hát ezért maradtam itt. 🙂
üdv: zsermen
Remek versedhez szeretettel gratulalok. Ica
Kedves Alberth!
Versed, csupa titok, talány, és sejtés!
Ha tehetnék javaslatot,
a második versszakot tenném a végére,
pozitív kicsengést adva neki.
A címe így lehetne, Beavatás.
Épp most hajtottam végre, egy hasonló műtétet saját versemen, így formában vagyok!
De így, ebben a formában is nagyon szép és nagyon jó a versed! Nekem is tetszik!
Szeretettel: Ildikó