Levenném rólad
a szemüveget
úgy csókolnálak
szép szádat enném
a számmal
s szétnyíló lábaid közé
tenném a lábam
hogy térdemen
érezzem öled
forró háromszögét ,
míg érzékeim
szentként
imádnának
s amint levetnéd
szoknyádat
száz csókkal
csókolnám
gesztenye barna
bozontos csodádat
és elöntene a láz
ahogy testem
hozzád érne
míg a vágy
riadóját dobolná
a vér ereinkben
Hívj ! Várj !
Fogadj be !
Gyönyörűm
Szépséges
asszonyi menedékem !
fogadj be
szoríts magadhoz
égj el velem
egy lobogó lázas
ölelésben
míg meztelenségünket
betakarják
százfokos esti
fények