Kertmenti út

Még kézen fogva jár
tavasz a téllel,
még kergetőző szél
zenél a hegytetőn,
már a természet
megújulásról mesél
és virágpapírba
csomagolja be a
táj édes ébredését.
Kiskert menti úton
ballag egy új élet,
selyemfű simul
léptem nyomán,
zászlót bontó orgona
lilában pompázik,
s mint fehér hógolyók
a viruló tavaszban,
fehér labdarózsák
gurulnak szerte szét.
Ülök csendesen,
teraszon kortyolva kávém,
köszöntenek virágaim.
Jó reggelt illatoznak
és én oly boldog vagyok.
Kis madár röppen
piros muskátlimnak csacsog,
messzire réved tekintetem
érzem Te itt ülsz velem.
Aranyszínű napsugár felveszi
az élet ritmusát, őrködik
felemel és ölel, míg
a selymes május szél
cirógatja arcom,
majd átfolyik rajtam
az élet zenéjének
gyógyító ereje.