Fél lemondás, fél remény,
lennél vajon az enyém?
Fél szavakkal kérdezem,
mit válaszolsz én nekem?
Félúton rád gondolok,
leszünk együtt boldogok?
Mert a két fél egy egész,
négy szem közt, mely szembe néz.
Leszek én a hű feled,
aki soha nem feled!
Melletted úgy érezem,
tiéd egész életem!
A szerelmes fél bolond,
nincsen ezzel semmi gond.
Látod együgyű vagyok,
tőled egyet akarok…
Életedbe belépni,
veled kettesben élni,
kéz a kézben, boldogan,
osztozni a sorsodban.
Együtt sírni, nevetni,
szeretni, csak szeretni,
megosztani az ágyat,
felébredni te nálad!
S ha mindenről lemondtam,
tartanálak karomban,
mert egymásé vagyunk rég,
mint a csillag és az ég!
4 hozzászólás
Kedves Alberth! nagyon szép szerelmi vallomás! Gratulálok. Éva
Köszönöm a gratulációt, kedves Éva! Ha az ember így érez, akkor egy életre kitart a párja mellett… 🙂
Szeretettel: alberth
Ez a vers egy forrón égő szerelem.
Gyönyörű!
Kata
Köszönöm Kata!
Kifogyhatatlan és hálás téma szerelmes verseket írni. No és persze olvasni is….
Üdvözlettel: alberth