derült ég a nappal
sártengert vigasztal
csillogó kerteket
borúra derűt vet
zengő ég esővel
szivacs-földet ér el
bőkezűn méretlen
váratlan kéretlen
futkosó emberek
fedelet meglelnek
majd naptüzű fényben
úsznak új örömben
s kinek ez mégsem jut
nyár nyit – zár rá kaput
tudja-e hogy az út
életbe végbe fut
2 hozzászólás
Kedves József,
ez nekem nagyon tetszik!
Szeretettel:
Ylen
Kedves Józsi! Szójátékoddal még nyomatékosan átjön a versed mondanivalója. Szép. Szeretettel olvastam! Éva