zsugorodik benned
a boldogság reménysugara.
Körülötted mindent
párosával látsz.
Tapogatja könnyed
elveszett mosolyod arcodon.
Szíved sorvad,
mikor eszed
s nem kezeid
ölelnek melletted
egy vágykeltő testet.
Még a kis diók is
az ágon zöld pufajkában
egymást csókolják.
Riasztó hangon
az utcalámpa alatt
két szőrpamacs is
egymáshoz nyávogva tapad.
Lihegés, ügetés
reflektorfény alatt,
hirdeti két eb
pillanatokra összeragadt.
Ez van,
és a mihaszna ágy,
ami folyton suttogja,
valaki, valahol
ma éjszaka csak rád gondol.
3 hozzászólás
" Szíved sorvad,
mikor eszed
s nem kezeid
ölelnek melletted
egy vágykeltő testet."
Ez itten egy szép líra, no és utána jön három remekbeszabott, egyedi, realista, Andisan karakteres hasonlat. 🙂
Ja, aztán nagyon szépen, tényleg fátyol, vagy inkább álomszerűen zárod le.
gratum: LP
Kedves Andi!
Nagyon eredeti:
"Még a kis diók is
az ágon zöld pufajkában"
Szép vágyakozó versedhez szeretettel gratulálok! Ica
Na, ez most nagyon (nem) kellett nekem! Betalált. Köszönöm.
Üdv,
Poppy