Azok a nők csinálják jól,
akik érzékeltetik,
hogy megfizethetetlenek.
Mégis, megkérik az árukat.
Ettől, értékesnek tűnnek, a férfiaknak!
Mostantól, nincs több vágyakozás!
Nincs több ingyen dugás!
Nincs több felkínálkozás!
Nincs több tutujgatás!
Férfi vagy már,
s én, nem vagyok a tiéd!
Hogy szeretlek,
nem számít többé!
Hogy beledöglök,
nem számít!
Mit nekem halál,
mit nekem fájdalom!
A tehetség aranyat ér,
és nem alkuszik.
Mert nem hagyom!
A szeretet nem árucikk!
De az szeret, aki ésszel szeret!
A szív, nem jár piacra!
Nem számít, mit érzek!
Nem számít, ki vagyok!
Kit nem szerethetek tovább,
megérintek, és elhagyok.
4 hozzászólás
Szia Ildikó! Szertelen, csapongó és klassz, mint a többi versed, és, mint Te magad, ahogy írásaidban megmutatkozol. Nem hétköznapi dolgok, amiket elmondasz: „hogy beledöglök, nem számít”, „nincs több ingyen dugás, nincs több felkínálkozás” A vége talán jobb lenne így: kit nem szerethetek tovább, azt megérintem és elhagyom” Tetszett nagyon! Szeretettel üdvözöllek: én
Szia Bödön!
Ilyenkor érzem azt, hogy mégiscsak érdem írnom.
Igazad van, a végét illetően.
Szeretettel üdvözöllek, én is.
Ildikó
Kedves Ildi
soha sincs – ha jó vagy – ingyen dugás se tutujgatás se ölelés se semmi mert mindent
meg kell fizetni
szerintem
szeretettek
István
Egyet értek István, többszörösen is!
Csak néha más állja a cechet helyettünk, s néha mi fizetünk mások helyett, de ez már igen hosszú beszélgetés lenne.
Szeretettel:
Ildikó