A sötétben bánat fanyalog,
de szempillám alatt fény ragyog.
Benne halkan csengnek szavaid
most is hallom, bár rég nem vagy itt.
"Szeretem, bár csúnyán elhagyott
szívemben egy éles tőrt hagyott."
Ez a pár szó sosem szenderül,
mint egy árva tücsök hegedül.
Nem álom, nem távoli csoda,
tőled kapott legszebb adoma:
/Míg újra szívébe bújok,
bár hinni, s bízni sem tudok…/
Az élet egy külön áldomás,
nem holmi sejtelmes látomás.
Szempillámon párás csillagok,
így őrizlek, ők az angyalok.
"Miért keresnék távoli csodákat?
hiszen, hogy élek, maga is csoda!"
Míg a szív újra szeretni tudja azt,
mit az értelem gyűlölni akart.
1. idézet: Egy barátomtól
2. idézet: Várnai Zseni
4 hozzászólás
Kedves Panka! Összetett, de nagyon mélyről jövő érzelmeket tükröznek ezek a szavak. Az ember egy bonyolult lény! "Míg a szív szeretni tudja azt, mit az értelem gyűlölni akart!" Mennyire nehéz idáig eljutni. Talán lehetetlen is! ???? 🙂 Üdvözlettel: én
Kedves Bödön!
Az első ember akitől idéztem, neki sikerült, és ezt tiszteltem benne! (hogy ilyen is létezik!!!)
Köszönöm, hogy itt hagytad gondolataidat!
Szeretettel: Panka
Panka!
Küzdelmet tükrözött számomra a versed, de a feladást is.
Tetszett.
Gratulálok.
Szeretettel: Edit
Köszönöm gondolataidat kedves Edit!
Szeretettel: Panka