*
A ballagásról csak annyit szeretnék elmondani, számomra gyötrelem volt.
Mindenkinek ott voltak a szülei, a rokonsággal. Csodaszép virágcsokrokkal, illatfelhőben vonultunk osztályról osztályra, énekelve. Súlyos könnyeimet cipeltem azzal a pár szál virággal, amit nem is tudom ki nyomott a kezembe. Vártam az édesapámat, hogy ő hozza el nekem a legszebb csokrot, vörös-, sárga rózsákat, amit úgy ölelhetek magamhoz, mintha ő lenne teljes valójában. Itt éreztem legjobban a hiányát, már azok a könnyek is felszáradtak, amiket őérte hullattam a takaró alatt a kollégiumi csendes éjszakákon. De most, majd szétszakított a fájdalom. Nem akartam sírni. Biztattam magamat, légy erős kislány, nem vagy te már régóta édesapád ékszere, de senkinek sem. Felnőttél, abban a pillanatban, amikor őt elvesztetted.
*
A nyíregyházi Sóstón volt a bankett. Kisvonattal mentünk. Meseszép környezet az erdő közepén. Jártam itt már többször is azzal a szőke, magas fiúval, akivel egy iskolai bálon ismerkedtem meg. Itt csókolt meg először, több hónapos ismeretségünk után. Szerelmünk szinte lebegett, úgy ölelt körbe, olyan simogatóan, mint a tavaszi szellő. Illata volt, zamata a csókjainak. Annyi csókot kaptam tőle, mint amennyi szirma volt a szegfűnek, amit a randevúra hozott.
Szégyenlősen vallom be ennyi év után, hogy ez volt az első csók, ez volt az első szerelem eddigi életemben. A többi év, csak játszótér, megálló egy két szép pillanat mellett. Itt ezen a játszótéren sok homokot szórtak a szemembe, amitől sírhattam volna, de inkább szedegettem az útról a sok szép virágot, sajnos a gazt is sokszor letéptem.
Hiába voltak már színek, illatok a nap csak rövid ideig sütött ki felettem.
*
A vacsora utáni bálon mindenkivel táncoltam, nagy volt a jókedv. Megcsapott a nagybetűs élet szele, hiába elcsépelt ez a szó, mi akkor komolyan vettük. Páran tovább mentek tanulni egyetemre, vagy a mezőgazdasági akadémiára. Aki nem tanult tovább, annak kötelező másfél év gyakorlat következett a megjelölt munkahelyen. Visszavágytam Pestre. A soroksári tangazdaságban kaptam gyakornoki állást.
Visszatérek most újra, ha gondolatban is arra a bálra, ami az utolsó volt, ami felhőtlen öröm, az ifjúság utolsó darabkája, amit ott hagytam örökre.
Otthagytam a parketten a tánc kellős közepén a szerelmet a legforróbb, legédesebb csókjaival.
Soha többet nem találkoztam az élet ilyen tisztaságával, soha.
VÉGE
10 hozzászólás
Kedves Ica! Szép és romantikus részlet könyvedből. Visszaadja azt az érzést, amit egykor (talán) mindenki átérzett. az ifjúság édes tisztaságát. Aztán az ember megy tovább, átlép egy láthatatlan vonalat, átevez a folyón a másik partra, ahol találkozik a nagybetűs Élettel. Erre várt, erre készült. De hamarosan csalódottan tapasztalja, hogy a felnőttek világa, piszkos, álszent, képmutató, undort keltő. Visszasírja gyerekkorát, diákéveit, de tudván tudja: nincs visszatérés! Szeretettel üdvözöllek: én
Biztosan sokunknak meg van ez az emlék az ifjúságról, az őszinte tisztaságról
Köszönöm kedves Laci, hogy olvastad, örülök, hogy felidéződött benned is.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Ica!
Szépséges epizódokat jelenítettél meg az ifjúkorból. Jó néha visszanézni, bár olykor úgy tűnik, mintha mindaz, ami annyira elevenen él az emlékezetünkben, talán egy előző élet emlékképei… Jó emlékezni, az emlékek a mi kincseink, azt hiszem.
Ölellek szeretettel!
Ida
Drága Ida!
Bizony, hogy ez az emlék, sőt minden őszinte tiszta emlék az drága kincs, vigyázni kell rá.
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica!
A szép emlékeket nem szabad elfelejteni soha, mert idős korban nehéz helyzetekben ebbe kapaszkodunk, lelki erőt gyűjtünk. Nagyon tetszenek a részletek.
Szeretettel: Matild
Kedves Matild!
Köszönöm soraidat, örülök, hogy olvastál.
Szeretettel láttalak: Ica
nagyszerű és kalandos, ám a vége nagyon tanulságos. Gratulálok
Kedves Miki!
Örültem, hogy beleolvastál a könyvem utolsó soraiba.
Köszönöm!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Icuka! – kedves szép emlékek a ifjú diákéletből, van olyan, amit soha sem lehet elfeledni.
Nagy kedves részeket írtál le, szépen tudod megfogalmazni a pillanatok szépségeit is.
Nem is tudom, hogy nem vettem észre ezeket, mindig csak a verseidet kerestem.
Kedves részlet volt, szeretettel olvastam: Kata
Drága Katám!
Ez a két rész amit előzőleg olvastál az nem folytatás, csak amikor még nem gondoltam, hogy felteszem ide ebben könyvemben írt történetemet. A folytatásokban még találkozol ezekkel a részekkel. (bocsánat)
Ölellek szeretettel: Ica