Úton barnul egy nagykabát, éj festi meg.
Kék-hó, fényt rászitál, hullajt darás-deret.
Csillámló lábnyomok elfogynak szem elől,
csipke-nász terítőt havaznak pőre fák.
Roppanós lépteim hallgatom, csikorog.
Ütemes szuszogás. Csak a csend lihegő.
Valahol szűköl egy éber eb, hív, zokog.
Mélabús hold-szemek! Sóvárgó szeretőm!
Csak a te gyönyörű alakod telne már!
3 hozzászólás
Szép képeket festettél a fagyos éjbe kedves Barny!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm szépen, hogy olvastad Ica. Örülök mindig, ha olvasol.Szeretettel üdvözöllek:B:)
Azért a kabát melegít, még ha leheletünk cikázva szalad a lelkeddel.