A Széna utcában lakott Terka néni. Ő volt a ház lelke. Sokáig csak ő látta el a házmesteri teendőket, de később már a férje is besegített neki. Ők feleltek a rendért. Éjszaka a férje engedte be a későn hazatérőket, s tette zsebre a kapupénzt. Álmosan nyitott ajtót, de soha egy rossz szót nem mondott azokra, akik édes álmából felverték. Komolyan vették a házfelügyelő szerepet. Mindenki kedvelte őket.
Terka néni gömbölyded, mindig mosolygós arcú asszonyság volt. Természetes derűje, kedvessége mindenkit elbűvölt. Ő volt egyben a ház nagymamája is. Sajnos neki nem született gyermeke, pedig nagyon vágyott rá, aztán szép lassan beletörődtek férjével a megváltozhatatlanba. Gyakran kérték meg az ott élők, hogy míg elugranak a piacra, vagy a csarnokba, ügyeljen gyermekükre. Ezt ő szívesen meg is tette.
Arra is éberen figyelt, hogy a házban lévők betartsák a szabályokat. A porolón csimpaszkodó gyerekekre sem haragudott, hisz ez volt az egyik kedvenc szórakozásuk. Lógtak, tornáztak, vagy csak a karfán ülve beszélgettek. Illemtudóan lepattantak, ha valaki épp szőnyeget akart rajta porolni, sőt, szívesen segítettek, ha az illető ezt megengedte nekik. Tiszta, rendezett volt az udvar. Egy kis virágoskertet is kialakított a földszinti lakásuk ablaka alatt, ami mögé egy kis padot is eszkábált a férje. A kertecskét vele, vagy az épp rábízott gyerekekkel gyomlálta, öntözte. A virágok meghálálták a gondoskodást, késő őszig virultak az ott élők örömére.
Tóni bácsi alacsony, köpcös ember volt. Humora elapadhatatlannak bizonyult. Amikor viccelődött, mindig kacsintott is hozzá, és közben a bajszát is megpödörte. Döcögve, jóízűen kacagott a saját viccein, ezzel jókedvre derítve a történet hallgatóit. Sokszor nem is a tréfáin derültek, hanem az utánozhatatlan nevetésén. Gyakran ugratta feleségét is.
-Te Terka! Gyere mán, valaki szemetet dobott el, ott csúfoskodik a kapu előtt!
Ilyenkor kisietett dohogva a seprűjével, de persze semmi sem volt ott.
-Ejnye Tóni! Már megint beugratott!- Megálljon, kiporolom a porolóval! Azzal kergetni kezdte hites urát. Ezeken a humoros jeleneteken a házban élők is jókat kuncogtak. Terka néni magázta urát, a férje hol magázta, hol tegezte.
Egy nyári izzasztó napon kiültek a kispadra, és beszélgettek. Ráértek, az ebéd már rotyogott a fazékban, az udvar felseperve, locsolva. Tóni bácsi karba tette pocakján a kezét, kalapját jól behúzta a fejébe, ezzel védekezett az erős napsütés ellen. Terka néni otthonkájában üldögélt. Most csak egy kombiné volt alatta, de így is apró izzadságcseppek tűntek fel a homlokán és az arcán. Zsebkendőjével törölgette magát és sóhajtozott.
– Jaj, Tóni! Egész életünkben annyit dolgoztuk, de még soha nem voltunk nyaralni!
– Micsoda úri huncutság ez, te asszony! Nyaralni! Hogy jutott most pont ez az eszedbe?
– A harmadikról a Kovácsék ma indultak a Balatonra. Hát, csak ezért… Ha mi nem is utazunk olyan messze, de ide, a strandfürdőbe egyszer elmehetnénk! Korán rendbe teszünk mindent, délután négyre már itthon is lehetnénk- sóhajtotta.
– Hát még fürdődresszed sincs! Miben akarsz akkor fürdeni?
– Ma ebéd után a pihenés helyett elmennék venni – hajtotta le szégyenlősen a fejét.
– Osztán szerinted, lenne rád való?- tréfálkozott Tóni.
– No, no! A maga pókhasára is kap gatyát! Akkor én miért ne találnék! – replikázott Terka.
– Nem zavarna a sok éhes férfi tekintet?- huncutkodva rákacsintott, és megcsavarta a bajszát.
– Menjen már! Ki bámulna engem? – pirult el még a gondolatától is.
– Hát, a férfiak szeretik a bögyös, faros fehérnépeket, akiken van mit fogni. Én már csak tudom! – s döcögve nevetett.
-Ej, maga kópé! Erre van esze! De ma éjjel is úgy kellett egy kis oldalba rúgással noszogatnom, hogy keljen már fel, menjen, mert megint valaki későn érkezett haza.
– Másért rugdosnál inkább!- évődött a férje, és belecsippentett a felesége farába.
Erre Terka felállt, és barackot nyomott a kobakjára.
– Ej, mik járnak a fejében! Na, megyek, mert ennyi idő alatt elkészült a pulutyka, kisütöm hozzá a fasírtot, aztán maga meg megterít a fantáziálás helyett.
Térült – fordult, hamarosan jóízűen falatozták a kelkáposzta főzeléket. Tóni elégedetten dörzsölte meg a pocakját.
– Na, akkor én ledőlök egy kicsit, maga meg menjen isten hírével. Holnap elmegyünk abba az „áztatóba”, legyen a kedve szerint. De előtte keresse meg a fürdőgatyámat!
Terka hamar rendet rakott a konyhában. Megkereste férje úszógatyáját, amit régen fizetség helyett kapott az egyik kuncsaftjától, amikor még cipészként dolgozott.
– Nem próbálja fel?
De választ nem kapott, a szobából már horkolás szűrődött ki. Mindig irigyelte ezért párját, hogy alighogy leteszi a fejét, már húzza is a lóbőrt.
Felvette kedvenc ruháját. Lábujjhegyen beosont a szobába, belepillantott a tükörbe. Megállapította, hogy bár kicsit gömbölyű, de ez a ruha egész jól áll neki.
-Jól nézel ki!- jegyezte meg az öreg. Kis husikám! Nem bújsz ide egy kicsit?- kacsintott rá.
– Az előbb még fújta a kását, most meg leskel, maga, maga…- de nem fejezte be, csak legyintett.
Fejébe nyomta kis kalapját, s elindult fürdőruhát venni. A nap még erősebben tűzött, a hőmérő higanyszála egyre feljebb kúszott. Lassan ment, de így is megviselte a hőség. Pihegve tért be a közeli árudába. Reménykedett, hogy itt kap olyat, ami jó méretben és tetszik is neki. Az eladó a segítségére sietett, elkísérte a fürdőruhás részlegre. Itt aztán volt minden! A legújabb kétrészestől, az egyszerűbb viseletig. Szemével végigpásztázta a legdivatosabb modelleket, de tudta, ilyet ő már nem viselhet, de azért tetszettek neki. Választott egy olyat, aminek az oldalvarrásában volt a cipzár, combtőnél pedig egyenesen zárult. Az eladótól megtudta, hogy ebben van egy stretch hastartó elem, ami a zsírpárnákat megtartja. Feketét választott, ez kicsit hosszabban ért le, takarva kissé vastag combjait. A próbafülkében belegyömöszölte magát, ami kissé nehezen ment, mert izzadt testén nem akaródzott a fürdőruhának felcsusszannia. Illegett a tükör előtt egy darabig, aztán megállapította, hogy ha soványabb lenne, még jobban állna neki. Hamarosan a kasszánál ki is fizette szerzeményét. Örömmel tért haza, alig várta, hogy másnap elinduljanak. Otthon hiába kérte az ura, nem vette fel.
– Majd meglátja holnap! – mondta neki vidáman.
Az izgatottságtól nehezen csukódott le a szeme.
Reggel korán ellátta házmesteri teendőit. Férje segítségével időben végeztek. Felpakoltak s elindultak. Szerencsére a strand nem volt olyan messze a lakásuktól, a villamos pedig pont a fürdő előtt állt meg. Pironkodva lépett ki a kabinból, várta Tóni megjegyzéseit. A férje végigmérte, cuppantott, csettintett egyet, kacsintott és megcsavarta a bajszát, Terka tudta már ebből, hogy urának tetszik a látvány.
– Na, csinos vagy kis töltött galambom!- azzal megsimogatta a hátsó fertályát.
– Na, ennyi ember előtt ne cirógasson! Tóni! Én annyira, de annyira boldog vagyok! Alig várom, hogy belépjünk a vízbe. Menjünk! Fogja a kezem!
Úgy lépkedtek le a lépcsőn, mint amikor fiatalon a házasságkötő terembe léptek. Olyan ünnepélyesen, olyan lassan. Terka arcán földöntúli mosoly ült, a boldogság szinte megfiatalította. A hűs víz jólesett ebben a melegben.
– Istenem! De jó! – többet nem is tudott mondani.
Ekkor azonban kapott egy jókora vízfröccsöt az arcába. Megborzongott, de nem mérgelődött, csak nevetett, nevetett… Élvezte a vizet, locsolgatta magát. Mélyebbre nem merészkedett, hiszen úszni nem tudott.
Férje elérzékenyülten nézte feleségét, akit ilyen boldognak már rég látott. Pedig csak egy kis strandolás, semmi más, és ez nem is olyan nagy dolog! Nem sejtette, hogy felesége ennyire vágyott erre az élményre. Ő már volt többször is fürdőben a többiekkel, akkor, amikor még a cipészként dolgozott. Terkának viszont ez olyan volt, mintha a mennybe került volna. Alig alkart kijönni a vízből.
A pléden napoztak egy kicsit, majd elfogyasztották a tegnapról maradt fasírtot kenyérrel. Ekkor Tóni feltápászkodott, majd eltűnt egy kis időre. Terka nyugtalankodott, hogy hová mehetett, amikor megjelent a férje kezében egy üveg bambival. Ez volt a nap koronája, mert még sohasem ivott ilyet. Sajnálták rá a pénzt. Kinyitotta a csatos üveget, és jó nagyot kortyolt a hideg, narancsos ízű szénsavas üdítőből.
– Ilyen dőzsölést máskor is csaphatnánk!- nézett férjére, aki csak bólintott.
Milyen egyszerű volt felesége álmát valóra váltani. Annyit, de annyit dolgoztak, sajnos a jó Isten valamiért nem ajándékozta meg őket gyermekkel, akkor legalább ezt engedjék meg maguknak egyszer – egyszer.
Igen, megérdemlik, hogy boldogok legyenek egy kis röpke időre, hisz oly rövid az élet! Elhatározták, hogy a tikkasztó nyári napokon máskor is eljönnek a strandra hűsölni, megmártózni.
Este Terka boldogan hunyta le a szemét, hisz teljesült az álma. Nagyot sóhajtott.
Másnap Tóni hiába ébresztgette, Terka nem kelt fel többé. Boldog mosollyal az arcán halt meg. Most talán az angyalokkal fürdik fent valahol, egy nagy, égi tóban.
22 hozzászólás
Kedves Katalin!
Mondhatom, mert igaz, nagyon kedves témát választottál, és szép, hibátlan történetet írtál róla. Az is, sajnos igaz, hogy kevés házasság ilyen, ahol egymást úgy tisztelik, szeretik, mint ebben a novellában. Meghatottsággal olvastam, a végén én is megsirattam Terkát, hogy ezután többször már nem mehetett a strandra, ami után oly sokáig vágyakozott. Mégis jó a befejezés is, hogy az egyetlen fürdőzésnek is mennyire örült.
Egyetlen elírást hadd jelezzek, csak azért, mert úgy könnyebben megtalálod és javíthatod: Ime:
" Majd meglátja holnap! – mondata neki vidáman.í" (nyilván mondta szóra gondoltál).
Minden tekintetben szépen és nagyon jól fogalmazol. Szeretek olvasni ilyen történetet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt az írásom és annak is örülök, hogy tetszett. Az elírást már javítottam, köszi, hogy jelezted! Üdv hundido
Szia! Szokványos, hétköznapi történet, mondhatnánk rá. Terka néni meghal, de előtte még teljesül egy kívánsága! Nem az teszi különlegessé, ami történt, hanem, ahogy meg van írva. Az író láthatatlanul ott van a sorok mögött, humánumát, emberszeretetét kiérezni minden szóból, mondatból. Az olvasó meghatottan, kicsit könnyes szemmel jut el a felismerésig, ami általános tanulság is lehet: az olyan embereknek, mint Terka néni még itt a földön valóra válhatnak az álmaik. És ez akkor is így van, ha sok, sok Terka néni létezik, akinek nem…:) Szépen megírt, olvasmányos történet, nagyon tetszett!!! Üdv: én
Helló!
Köszönöm kedves szavaid! Sajnos sokszor apró dolgokra lenne szükségünk a boldogsághoz, de nem mindig adatik meg. Sok "Terka néni" van, aki csak vágyakozik.
üdv hundido
Kedves Hundido!
Csak a legjobbakat tudom írni a történetedhez! Gratulálok! 🙂
Nekem azért (is) nagyon hiteles, mert tapasztaltam, így van, amíg valami itt tartja az embert a földön – feladat, vagy egy vágy – addig nem fog elmenni.
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt az írásom és annak is örülök, hogy tetszett. Igen, fontos, hogy legyen feladat, és vágy-üdv hundido
Szia hundido!
Az mellett, hogy szép és megható, nagyon jól megkomponált ezt a novellád.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel
Ida
Szia!
Köszönöm kedves szavaidat! Üdv hundido
Szia hundido! 🙂
Bejöttem ehhez a novelládhoz, hiszen tegnap második helyezett lettél vele "Az év pedagógus írója" pályázaton.
Meglepődve észleletem, hogy még nem írtam hozzá, pedig többször elolvastam.
Nagyszerű novella, tegnap a műsorban hallgatva még ütősebb volt, ütősre sikerült Zsoldos Árpádnak az előadás, az ember beleborzongott.
Írj sokat, mert érdemes, hiszen nemcsak mesékben, hanem a felnőtteknek szóló alkotásaidban is élen jársz.
Gratulálok itt is, nagyon büszke vagyok rád, mint ahogy tegnap is, amikor meghatódva örültem annak, hogy a színpadra szólítanak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Tudom, hogy többször olvastad 🙂 Örülök, hogy személyesen is megismerhettelek. Jó volt, még ha kevés is volt az időnk, egy kicsit beszélgetni. Az, hogy Te is díjazott lettél, csak hab a tortán. Remélem lesz még ilyen alkalom, és arra is, hogy egy kötetbe kerülünk. Árpád pedig tényleg átéléssel olvasta fel az írásom, Szeretettel: hundido
Szia hundido! 🙂
Még kerülhetünk újra egy kötetbe, mert van egy függőben lévő közös pályázatunk. 😀
Valóban jó volt találkozni, az pedig különösen, hogy a győztesek között láthattalak a színpadon. Sok gondolat futkosott a fejemben, pl. az elmúlt évek közös munkája, ami teljes egyetértésben zajlott.
Szerintem ez ritkaság, úgyhogy meg is becsülöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Lelkitársam!
Jó lenne, ha az is megvalósulna! Én is örültem annak, amikor te voltál fent a színpadon a díjazottak közt. Előtte szorítottam is a kezed 🙂 Igen, nagyon egy húron pendülünk, ez remek, ritka dolog- kedves "kézikertestvérem". Jó, hogy vagy nekem és támaszt, segítséget nyújtasz, amikor szükségem van rá. Köszönöm. Szeretettel: hundido
Kedves hundido!
Értesültem róla, hogy ezzel a novelláddal második helyezést értél el a pályázaton. No, ha már értesültem, gondoltam, el is olvasom. Kedvesen mutattad be az idős házaspár mindennapi életét, szemléletesen írtál külső-belső tulajdonságaikról. A végén pedig egészen meghatódtam.
Azt azért megjegyezném, hogy az első helyezett igencsak kitehetett magáért! 🙂
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz!
Köszönöm, hogy újra "beugrottál hozzám". Bár, ezt nem most írtam, de még nem küldtem el egy pályázatra sem. Gondoltam most megpróbálom és sikeres volt e megmérettetés. Az első helyezett művét még nem olvastam, de gondolom nagyon jót írt.. A díjátadón nagy átéléssel olvasták fel. Ez nagyon megörvendeztetett. Köszi, hogy elolvastad. szeretettel: hundido
Kedves Hunidó!
Én is gratulálok neked! Ez Igen!
Ági
Kedves Ágnes!
Köszönöm a gratulációt, és hogy elolvastad ezt az írásom. üdv hundido
Kedves hundido!
Csatlakozom a gratulálók seregéhez és dodesz azon megjegyzéséhez, hogy vajon milyen lehetett az első helyezett novella. 🙂
Nagyon jól ábrázoltad a házaspárt, és jól belehelyezted őket a bambis, házmesteres világba. Szegény asszony boldogan halt meg. Nagyon sok ilyen jó halál kellene…
Szívből gratulálok a novelládhoz és díjadhoz.
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Köszönöm a gratulációt, és hogy elolvastad ezt a novellám. Igen, biztos remeket alkotott aki első lett. Én nagyon örültem a helyezésemnek. Üdv hundido
Kedves Hundido!
Szeretettel gratulálok a díjazásodhoz a novelládhoz, meghatóan ábrázoltad azt a régi világot emikor "ennyi" is elég volt a boldogsághoz!
Ica
Kedves Ica!
Köszönöm a gratulációt, és hogy elolvastad ezt a novellám.Igen, régen ennyi is elég volt…persze ez azért akkor sem volt így, ilyen egyszerű. Az én szereplőim esetében igen. Üdv hundido
Kedves hundido!
Gratulálok a díjazásodhoz. Jó néha belepillantani a kisemberek közelmúltbeli világába, amit hitelesen ábrázol a novellád.
Kati
Kedves Kati!
Köszönöm, hogy elolvastad és a gratulációt is. Örülök, ha tetszett ez az írásom. üdvözlettel hundido