velem gördül a gondolatfonal feléd
bentről azok a lángok kint is szépek
megmaradnak mind bár te alig sejtenéd
a tölgyfa életét miért daloltam
s hogy eldúdoltam már a legtöbb szólamot
halomba gyűrtem neked egyszervoltam
meg azt is mi általad lettem és vagyok
lassú ébredés ez derengőn dúló vad vihar
belém lopózott már rég édes-észrevétlenül
csaknem gyors halál lett az éden s belátom bizarr
ha egyszer árnyra fény aztán a fényre árny kerül
egy zene zár belém éppen hallgatom
nem engedlek magamból tékozlás miatt
még gyógyulnom kell de nincs oly hatalom
mely felülír téged s életemből kihagy
a szikrák ringó ritmusra cikáznak
pillényi tört ütem minden csillanásuk
sziporka örök nemlétük hiányt ad
mert a csillagokkal szőtték át az álmunk
fOrdítva
Szakadt a ritmus, de igéznek képek,
velem gördül a gondolatfonal feléd.
Bentről azok a lángok kint is szépek,
megmaradnak mind, bár te alig sejtenéd,
a tölgyfa életét miért daloltam,
s hogy eldúdoltam már a legtöbb szólamot,
halomba gyűrtem neked egyszervoltam,
meg azt is, mi általad lettem és vagyok.
Lassú ébredés ez, derengőn dúló vad vihar,
belém lopózott már rég, édes-észrevétlenül.
Csaknem gyors halál lett az éden, s belátom, bizarr,
ha egyszer árnyra fény, aztán a fényre árny kerül.
Egy zene zár belém, éppen hallgatom.
Nem engedlek magamból tékozlás miatt.
Még gyógyulnom kell, de nincs oly hatalom,
mely felülír téged, s életemből kihagy.
A szikrák ringó ritmusra cikáznak,
pillényi tört ütem minden csillanásuk,
sziporka örök nemlétük hiányt ad,
mert a csillagokkal szőtték át az álmunk.
38 hozzászólás
Szia Kankalin!
Ha nem lenne ott a szerelmes vers kategória feltüntetve, meg nem mondtam volna, hogy az, inkább más kapcsolatra értelmeztem volna. Nagyon szép szóképek vannak benne, tetszett.
Szeretettel: Delory
Szia Delory! 🙂
Akkor nagy szerencsém, hogy öreganyámnak szólítottam magam. :)))
Örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy szóltál hozzám. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! Ez egy igazi klassz szerelmes vers! Mert azt írod: ",,,halomba gyűrtem neked….mi általad lettem, s vagyok"! Tök egyértelmű, ezt csak egy szerelmes mondhatja, írhatja. Mindig asszociálok, most Ady jut eszembe: "általam vagy mert meg én láttalak" Nekem nagyon átjött! Szeretettel üdvözöllek: én
Szia "én"! 🙂
Örülök, hogy átment a mondanivaló. Az idézett rész valóban lényeges. Ady verséhez csak annyit fűzök, hogy a saját címemhez igazodva, éppen fordítva igaz. Ez történetesen úgy értendő, hogy: általad vagyok, mert meg te láttál. 🙂 Nem tettem idézőjelbe, mert kifOrdítás, bár igaz. 🙂
Köszönöm, hogy átérezted a verset.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nagyon szépen artikulált "Ordítás" ez.
A fordít-vát még fejtegetem!
Habár a középső rész, olyan, mint a víztükör, vagy talán a vízválasztó.
S így már értem. Az alul van fölül, s a fölül vana alul.
Szeretettel:
Ildikó
Szia Ildikó! 🙂
Örülök, hogy tetszett a látvány a fülednek is. 🙂
Fejtegesd nyugodtan! 🙂 Egy vers mindenkinek annyit mond, amennyit meg tud élni belőle.
Nagyon köszönöm, hogy foglalkozol azzal is, ami talán gordiuszi. Történelem tanulmányaim alapján úgy tudom, hogy át lehet vágni egy éles késsel. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Gratulálok versedhez Ildikó, nagyon jóra sikeredett.. szeretettel üdvözöllek:b 🙂
Szia Barnaby! 🙂
Csak a magam nevében szólhatok. :)))
Örülök, hogy tetszett a vers.
Köszönöm, hogy elmondtad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Bocsáss meg Kankalin, elírás a neved…a többi stimmel 🙂
Barnaby, csak annyit fűzök hozzá, hogy nevem (a címhez hűen igazodva) jól kifordítottad. :)))
Ildikónak még nem szólított senki, de bocsánatos bűn. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves kankalin! Fordítva és ordítva (sajna) is igaz. Annyira fáj, annyira dúl még, annyira Tiéd. Gondolatfonalad végig vezetve, nincs elengedés. Megértelek, veled érzek és köszönöm, hogy olvashattam. Legyen békés, csendes karácsonyod. Szeretettel. Éva
Szia Éva! 🙂
Örülök, hogy felismertél, mert magam is látom, hogy hiába próbáltam, mégse tudtam meghazudtolni önmagam, cseppet sem. 🙂
Bizony, vannak olyan dolgok az életben, amelyeket nem szabad elengedni. Erre való Ariadné fonala. 🙂
Én köszönöm, hogy elolvastad ezt a verset, hogy elmondtad alatta gondoltaid.
Hasonló szépeket kívánok neked a küszöbön álló ünnepekre! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Olvastam az kiáltásodat, örülök, hogy ismét írtál. Remek, érzelmekkel teli verset alkottál-
"általad lettem és vagyok-
még gyógyulnom kell de nincs oly hatalom
mely felülír téged s életemből kihagy
a szikrák ringó ritmusra cikáznak
pillényi tört ütem minden csillanásuk
sziporka örök nemlétük hiányt ad
mert a csillagokkal szőtték át az álmunk"
Kedvencem – és mély mondanivalót hordoz…szeretettel: hundido
Szia hundido! 🙂
Örülök, hogy tetszett a vers, egyszercsak engem is magába húzott.
Először központozás nélkül dőlt belőlem, ez a címhez és a helyzethez is jobban illett, aztán az imént gondoltam egyet, mellékeltem központozással is, az eredeti alatt. Tudom, többen nem kedvelik az írásjelek elhagyását, ezért is próbáltam kedvezni nekik. 🙂
Köszönöm, hogy szóltál itt.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nekem mind a két formáció tetszett. A központozás nélküli azért, mert az egymásba folynak az érzelmek így jobban átütnak, belemélyednek a szóképekbe.
A központozásnál viszont meg-megáll az olvasó, de még sem zökken ki a hangulatból.
Köszönöm, hogy olvashattam, tanulhattam tőled.
Szeretettel gratulálok: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Örülök, hogy kifejtetted a véleményed mindkét változatról, mert magam is tanultam belőle, hiszen az olvasó szemével is láthatok.
Köszönöm, hogy elmondtad a vers alatt gondolataid. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin !
Rendesen belemélyedtem…
Nagyon jó és tökéletes mind a kettő formáció, nekem valahogy a központozás nélküli tetszik
jobban, árad mint a lavina.
A benne rejlő fájdalom hatalmas erővel zúdult rám.
Szeretettel gratulálok, csodás költemény 🙂
Zsu
Szia Zsu! 🙂
Végülis az első az igazi, mert abban a formában született meg bennem előbb, a másik változat csak kísérlet. Egyébként nem is tudtam a központozással megfelelően kifejezni az érzést, inkább megközelítő, mint pontos. Érdekes, hogy fájdalmasnak találtad, mert bennem nem úgy jelent meg. Talán éppen az írásjelek teszik azzá.
Köszönöm, hogy elmondtad a gondolataid, mert segítenek kívülről látni a verset. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Remek vers. Nem csak a kötöttségeinek remek alkalmazása, értem itt a forma és a tartalom kiváló összhangját, de a remek felfűtöttség miatt is. Persze megvan a csendes bensőségessége, visszafogottsága is, de nagyon mélyen szól, nagyon mélyre nyúl. A felidézett tölgyfa képe kicsit elbizonytalanított, de a vers logikai építése összeillesztette a mozaikokat bennem, és bár rád jellemzően összetetten vezetted a verset, nagyon szép komplexitásban vallasz ezekben a sorokban. A rímeket hadd emeljem ki külön, kimunkáltak, szépen csengenek össze, belső ritmusuk is koherens hangulatot teremt. Még a vers zárásáról: olyan könnyeddé tetted a a zenével, a szikrákkal, a pillényi ütemmel (a szakaszban egyedül a "tékozlás miatt" kifejezés rítt ki nekem a vers igényes megfogalmazásából), a csillagszőtt álmokkal, hogy ezzel nagyon szépen emelted ki bennem a verset a valóságból.
Örömmel olvastalak, igényes magas értékű alkotás, nagyon tetszett.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Megörvendeztettél (ez a szó is megér egy elemzést 🙂 ) részletes, beleérző véleményeddel. 🙂 Ritkán merek ilyen típusú verset írni, gondolom ezt a tartalomra és a formára is, illetve nem publikálom őket. Így történt ez a tölgyfa történetével is. Elzártam, aztán írtam helyette egy másikat. A tartalmat azért volt nehéz összehozni a formával, mert az utóbbit előre elhatároztam, legalábbis a szerkezet vázát, mert a címben tett utalás erre ösztönzött. A szótagszámokat csak a végén néztem át, mert nem volt tervbe véve, hogy szabályos lesz. Spontán alakult így, csak minimálisan kellett javítanom, akkor miért ne? 🙂 A zene elég gyakran segít az írásban. A mellékletben hagyott dal szólt végtelenítve. Nem ez az első alkotásom, ami általa és átélt vers hatására született.
Örülök, hogy tetszett neked, hogy hagytad magad vinni, és hogy értékesnek tartod. 🙂
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Az első változatodat jobban szeretem – bár nagyon érdekes, hogy magamban, mikor mondtam a versedet, épp oda tettem ki az írásjeleket. Mégis, talán nagyobb szabadságot ad az olvasónak az "írásjelnélüliség". Vagy talán csak az én szabadságvágyam hiteti el velem. 🙂
Szomorú a versed, "Még gyógyulnom kell" – írod, s hinni vélem, hogy értem.
Azért a tölgyfa történetére kíváncsi lennék! 🙂
Csodálatos verset írtál, szeretem.
Szeretettel:
Ylen
Szia Ylen! 🙂
Végülis az első változat az igazi, mert úgy jött belőlem, ahogy ott gördülni látszik. A másodikat azért tettem alá másnap, hogy azoknak is kedvezzek, akik nem kedvelik a központozás nélküli verseket. Miután ezt megtettem, váratlan meglepetés ért máshol. Akadt valaki, aki felhívta a figyelmem arra, hogy egy versként működik a kettő. Átnéztem az ő szemszögéből, és igazat adtam neki.
Az első hirtelen, spontán, a második lenyugvó-átgondolt. A kettő együtt a hirtelenség tudatossá válása. Rögzítésnek is nevezhetném.
Nem szomorú ez, sőt! Szerintem bennem van a hiba, mert rossz pozícióba került a hangsúly. Szóval ezen még dolgoznom kellene. 🙂
A tölgyfa történetét kicsit elnapoltam, mert túlságosan lírai lett. Még pihenget a sublótfiókban. 🙂
Örülök, hogy tetszett ez a vers.
Köszönöm, hogy időt szántál rá. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Érdekes költeményed szerkezete, s nagyon sokat mondó a sorokba zárt tartalom. Bár, ez esetben a "Sorokba zárt" kifejezés aligha volna helyt álló, hiszen soraidból sokkal inkább felszabadul, kiáramlik érzelmeid, gondolataid hömpölygő összese. Nagyon szép, komoly alkotás. Szívesen kiemelném belőle kedvenc részemet, de akkor ide kéne másolnom az egészet. 🙂
Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Laca
Szia Laca! 🙂
A szerkezet tudatos, mint ahogy a versben közvetített tartalom is az. Ennek ellenére nem számító, nem körmönfont.
Én hiszek abban, hogy a legszigorúbb kötöttségek mellett is át lehet adni érzelmeket úgy, hogy azok érezhetően tiszták és érthetőek legyenek. Kedvelem a kötött formákat, így az Ősök természetesen irányt mutatnak, de szívesen veszek át másoktól is, sőt, magam is próbálkozok.
Nem állítom, hogy könnyű, de talán nem reménytelen. 🙂
Örülök, hogy boncolgattad a versem, mert magam is elemezgetni kezdtem. Csak így utólag, és Persze csakis önmagam vagyok a mérce, az önértékelés miatt. :)))
Köszönöm, hogy szóltál. Jólesett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Gyönyörűséges vers. Szívből jövő, őszinte, érzelemmel teli.
Nagyon tetszik.
Szeretettel
Ida
Szia Ida! 🙂
Örülök, hogy tetszett a versem.
Köszönöm szépen, hogy elmondtad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Tökéletes léleklátás.
Nekem az első jön be jobban, mert az olyan, mint egy sóhaj.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! 🙂
Mindkettő mély sóhaj, csak az elsőnél engedtem az akadálytalan áramlást. Az eszmélés után újra ízlelgettem, némi meg-megállást, gondolkodást, gondolkodtatást beiktatva. 🙂
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm, hogy elmondtad a véleményed. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Mély gondolatokkal teli, remekül összeállított versedre már előttem szólók elmondták a véleményüket. Mégis biztosan tudom, mi a véleményem – csupán a kettő között, én ugyanis a másodikra adom a voksomat. Hiszen nincs olyan ember, aki az ez első, egyetlen írásjelet is nélkülöző versedet el tudná mondani úgy egy-szuszra, hogy az úgy csengjen és hangozzon, ahogyan kell, és ahogyan Te is szeretnéd hallani.
Tudom, most már elfogadják azokat a verseket is, amelyekből hiányoznak a mondatok elején a nagybetűk, és a mondatok közben, a vesszők, a mondat végén pedig a hiányzó pont, kérdőjel vagy felkiáltó-jel.
Versek felolvasásánál nagyon hiányzik, ha a vers nem a magyar helyesírás szabályai szerint íródik.
Folytatom.
Ez nem csupán saját szerény véleményem, de az bármilyen szép, tartalma ugyanaz, mint a másodiké, mégis meglátod, hibának jelzi a hiányzó írásjeleket a számítógép, ha átfuttatod a helyesírás-ellenőrzésen. Mert – nem csak szerintem, a versekre eme tekintetben ugyanazok a feltételek kötelezők, mint a prózai művekre.
Ezért én a második versedre szavazok, amely verstanilag úgy készült, ahogyan a verseket alkotni kell. Annak a tartalma ugyanaz, mint az elsőnek, mégis a másodiknak értéke tökéletes, sokkal, de sokkal jobb, tartalmilag és külsőleg is egy tökéletes vers.
Versed gyönyörű, tartalmas, szeretettel gratulálok hozzá
szeretettel: Kata
…
A helyesírás ellenőrzését nem futtatom át sehol, mert amiket írok, az mindig a saját, velem született, illetve folyamatos tanulmányaim által származik. Ritkán fordulok segédletekhez, szóval szerencsés vagyok, legalább ezen a téren. 🙂
Örülök, hogy megtaláltad a neked tetsző formát. Hogy értékesnek tartod, azt külön köszönöm, mint ahogy azt is, hogy véleményeddel ismét erősítettél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kata! 🙂
Előre tudtam, hogy a második neked jobban bejön. Bevallom, hogy igazából miattad központoztam a verset. 🙂
Aztán jött egy vélemény, amiből megtudtam, hogy a két forma eggyé vált, mert egymás után olvasva a kettő egyetlen egységet alkot, és a kettőből látható a kerek mondanivaló. Szerintem így igaz, már magam is látom.
…
Aláírás nélkül is tudnám, hogy te írtad.Elismerésem.
r.
Szia ruca! 🙂
Köszönöm az elismerést, bár bőven van még hova fejlődnöm.
Szeretettel: Kalin
Kankalinka, most, ismételten átolvasva, nagyon érdekes kétféleképpen, csodásan szép a szerelmes versed. Jó volt visszatekinteni rá.
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Örülök, hogy érdekesnek és szépnek találod a fenti gondolatokat.
Ezt a verset magam is szívesen olvasgatom, de inkább előre tekintve. 🙂
Köszönöm szépen, hogy visszajöttél ide. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! Szép vers. Az első változat jobban tetszik, izgalmasabb az olvasó számára. Arra készteti, hogy legalább még egyszer elolvassa a szöveget. A második "kézen fog", vezet, és ott egyből a ritmus dominál.
Üdv: Kati
Szia Kati! 🙂
Ahogy múlik az idő, úgy érlelődik bennem ez a vers, amit ma már egynek tekintek.
Az első annyira hirtelen szaladt ki belőlem, hogy megijedtem tőle, aztán másnap higgadtan átgondoltam.
A központozás közben mélyebbé, tudatosabbá vált bennem. Később kaptam egy véleményt: "…ez a hat versszak egy vers. Egy műként épül, így szólít meg és hat az olvasóra. Szabadon, majd "artikulálva".". Ekkor értettem meg az előző állítás igazát.
Ma is él ez a vers, ugyanezt érzem. Jó volt újra átgondolni.
Nagyon érdekes, amit elmondtál itt. Még soha nem tekintettem így egy központozás nélküli versre, pedig lehet benne valami.
Annak viszont örülök, hogy kiegészítettem, mert utólag azt mondom, hogy valóban az volt a célom, hogy "kézen fogva vezessek", fOrdítsak. 🙂
Örülök a meglátásaidnak, mert megint tanultam valamit.
Köszönöm szépen az értékes gondolatokat. 🙂
Szeretettel: Kankalin