Halkan köszönt el a csend,
most újra minden éber,
szavam hallatom, mely cseng
bú többé nem érhet el,
vállamon cipeltem rég,
sáros, foltos ruhám, mely
egykoron olyan nehéz
terheket szőtt rám, bármely
útra lépek húz a rút,
zord, zsombékos ingovány,
múlik egyszer az átok,
könnyen nem adom soha,
sokszor szavakkal játszom,
óh, balga és ostoba
hónapok teltek hamar,
de vár még engem a fény
messze már a zivatar,
de a szeretet nyelvén
szárnyra kél majd a lelkem,
gitárom húrja zenél,
nincsen már mitől félnem.
A szeretet dala
By Susanne
10 hozzászólás
Örülök drága Zsu, hogy én írhatok elsőnek megható versedhez vigasztaló szót.
Egyszer biztosan elkerül az "átok" és a szeretet vesz körül.
Kívánom szeretettel: Ica
Drága Ica !
Köszönöm szépen kedves és biztató szavaid.
Szeretettel ölellek: Zsu
Szia Zsu! Nincs már mitől félned, a szeretet fénye vesz körül, gitárod újra szól! Nagyon örülök Neked, és szép versednek! Üdvözlettel: én
Szia Laci !
Én meg nagyon örülök neked és kedves szavaidnak 🙂
Szeretettel:Zsu
Kedves Zsu!
Tényleg nincs mitől félned! Csodás verseket írsz, játszol a szavakkal, és újra tudsz dalolni- és itt vagy velünk, megosztod szép gondolataidat! szeretettel: hundido
Kedves hundido !
Úgy gondolom már tényleg nincs mitől…
Köszönet kedves szavaidért és biztatásodért:)
Szeretettel : Zsu
Remek vers, nagyon tetszett. gratulálok:B:)
Köszönöm szépen kedves barnaby 🙂
Szeretettel: Zsu
Drága Susanne!
Nehéz valamit is írni e sorok olvasása után. A jó, hogy ujra él a dal és zeng a húr, ne félj minden rossz elmulik egyszer. Kivánok Áldott Ünnepeket. Éva
Drága Évike !
Nagyon szépen köszönöm és viszont kívánok áldott, békés, boldog karácsonyt 🙂
Szeretettel: Zsu