Puha pihék lágyan lebegve hullnak.
A kertünket paplanként takarják
A fák kopasz ágaikkal nyúlnak
az égbe. Azt szürke felhők burkolják.
Közben minden csendes, nyugalmat ad.
A táj lassacskán fehérbe öltözik.
A meleg szobámnak ablakát
kintről hópihék szegélyezik.
Nagyon jó nézni e meghitt, valódi nyugalmat.
A világ nyomasztó gondjai most nem látszanak.
Jó lenne megélni már mindenkinek azt,
hogy az élet bajai végül megoldódjanak!