Repked a szívem…egy kismadár,
végre a szerelem megtalált,
bóbitás szirmait rámhajtja,
dallamos hangjával ringatja.
Széthinti mézes gyöngyeit,
nyelem kortyolva ízeit.
Színes takaróba beburkol,
alatta szorosan átkulcsol.
Édesen alszom el karjában,
így jár az ember…álmában.
7 hozzászólás
Kedves Edit! Álom, álom édes álom, álomkép – mondhatnám a nóta szavait idézve, mert hát tényleg nagyon klassz lehet ilyesmiről ábrándozni, álmodozni! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Bödön, álmainkat nem tudjuk korlátozni……. amikor jó, talán nem is akarjuk……viszont a norzalom álomképeit szívesen kihagynánk,de azt sem tudjuk szabályozni, sajnos.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel: Edit
Szóval, nem norzalom, hanem borzalom……akarom mondani….
Remélem nem csak álmodban kedves Edit?
Tetszett a versed könnyedsége, álomszerűsége.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Álmainkban akár könnyűek is lehetûnk és ábrándosak. A valóság néha teljesen más.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Edit
Szia Editke!
Talán túl szép ahhoz, hogy ne álom legyen, esett le végül a tantusz.
Pedig, olyan jól beleéltem magam- a címe sem ébresztett gyanút – ,a jóba, amibe ügyesen beleringattál a soraiddal.
Szeretettel:
Ildikó
Ildikó, ez nem jelenti azt, hogy nem létezhet..Neked……ne álom legyen..csak…😉😘💕💓❤
Szeretettel " láttalak "