Megfagyott a rózsaszál
jégvirággá válva,
ám belebújt szirmába
nyári nap sugára.
Szivárványos kristályban
izzó vörös rózsa,
lányok üde ajakán
szívszerelmes nóta.
Könnyezne víg harmatot
hajnal fénydalára,
jégkirálynő rőt színét
kék szívébe zárta.
Szürke az ég, didergünk,
tél bilincse rajtunk,
tarka szirmú kertekért
fohászkodik ajkunk.
Ez a vérző rózsaszál
jégkristálynak foglya,
kikelet friss álmait
szíveinkbe vonzza.
3 hozzászólás
Kedves Albert!
Remek a versed, már a címe is párját ritkítja. Csodás földi természetünket ilyen gyönyörű képekkel ki tudná más megjeleníteni, mint Alberth! Első olvasásom már ilyen szép, öröm, hogy rátaláltam.
Szeretettel gratulálok
üdvözlettel: Kata
Köszönöm a gratulációt, Kata!
Ez a hosszú, hideg, jeges tél, megihletett ilyen történetekkel is, én pedig versbe foglaltam.
Szeretettel: alberth
Szia!
Most találtam erre a versedre. Nagyon tetszik! Az én érdeklődésemet is a cím keltette fel. A tartalom remek! Gratulálok! üdv hunddio