Forgószél. Azt láttam álmomban.
Messziről közelített. Károgva.
Elrepült fölöttem két tunya felhő.
A virágmezőn a kis nyúl felnő.
Érdekes képeket láttatott az agy.
Azt kiáltja kis nyúl: majd ha fagy!
Hová tettem tegnap az eszem?
Nem tudom már, hogy hol a kezem.
Elfeledtem. Elengedtem. Eltemettem.
Meglett az ásóm. De nem az enyém. Felkeltetted.
Jó ez így? Kell ez neked?
Semmi rím. Mert elfeledtek.
Idők, mint percek és évek elszállt.
Kinőtt. Lelkemről egy hajtás levált.
Nem látom még azt az oly hőt.
Mit akarsz, Ember? Bort, nőt?
Furcsa vagy. Túlontúl egyszerű.
Tunya a nap. Hoppá. Egy tetű!
Merre megy, merről jön?
Rettenet. Mert egyből döf.
Képen vág előtte, észhez térít.
Annyira, hogy elveszted a fejed.
Az a kis virág nincsen még itt.
Paripa, elszalad messzire veled.
Szeretném, ha látnád, amit én sem.
Valahol ott vagyok én, de mégsem.
Miért nem? Miért a tetű, a ló, a nyúl,
Miért a hajtás, a mező, a felhő? Mert rút.
Egysíkú, két térben. Egy lélekben két testem.
Az agyam, a fél tekem, és a félsz, lehet.
Tévedek? Kételkedem. Létezem? Megremegek.
Nem látod ami érezhető és nem érzed ezt sem.
Mert erre megyek, ahonnan oda jövök.
Igen, mindezt azért, mert így döntök.
Hallottam, ahogy egy csillag szólít,
Tekintete furcsa méreg, úgy bódít.
Rebbenjen meg minden szem,
Loholjon a tüdő s a szív,
Arra igyekszem én innen. El.
Oda. Ahonnan jöttem. Tíz.
Mert ennyi a versecske. Versszakok. Tíz. Fagyom egyvelege.
De felolvadt, mert hívsz, megyek-e.
Nem tehetem. De megérkezem. Meg.
Eltűnök s feltámadok, hamuból szikla,
Repülök és fellázadok, gyaluból szikra.
10 hozzászólás
Nem szeretném, ha kedvedet elvenném, de szerintem csupán csak a versed tartalma az, ami jól sikerült.
Az első két szakasz kinézetre igaz, jó, de már a szótagoknál hiba van, mert tartani kellett volna azokat a szótagszámokat, amivel elkezdted.
Az első szakaszban ab-ab a rímképlet, azonban azt nem tartottad be végig, hanem változott előbb ab-ab-re, aztán összevissza.
Ha lenne hozzá erőd, akkor nagyon szépen át lehetne dolgozni úgy, hogy ha már egy formázott verset kezdesz, akkor tartsad a rendet elejétől végig.
A címe Képhalom, ami takarja végig a verset, mert ott minden szabad, ráadásul az Abszurd versek közé tetted.
Tehát a szöveggel semmi baj nem volna, de megérné, hogy átdolgozzad, mert úgy nagyon jó vers lehetne, hidd el nekem.
Üdvözlettel: Kata
Talán nem is annyira abszurd, de viszont tökre jó! Katának igaza van abban, hogy ha vers valami, az legyen vers, de én azt hiszem egyes esetekben, ha az a valami nagyon átjön, el lehet tekinteni a verstani szabályoktól. Mert mi a legfőbb szabály? Az, h tessen! Ez sztem mindent felülír. Bár szubjektív Üdv: én
Tényleg nem annyira abszurd, kicsit jobban figyelj, hogy tényleg vers legyen 🙂
Tehetséges vagy 🙂
Érezd jól magad köztünk 🙂
Szeretettel: Zsu
Kedves Kata! Nem veszi el a kedvem a kritika, sőt, valamennyire feldob, még ha nem pozitívat is kapok, mert megláthatom, miben mit tudok fejlődni.:) Egyébként miközben írtam a verset, egy percre álltam meg csak, pontosan azért, amire vetítesz. Úgy döntöttem, ha dobálózhatok majdnem teljesen szabadon a szavakkal, amíg valami értelme is van, addig rendben a dolog, sőt, utána szándékosan nyújtottam el egy-egy sort, és váltottam ab-ab-ről. Azt gondoltam, hogy aki olvassa, az majd arra gondol: hát ez meg mi, most ez ennyire hülye, vagy én nem értek valamit? Eddig minden egyenesen ment, aztán kuszálódik. Többek közt ezért tettem az abszurdak közé, ha teljesen nem is abszurdak a képek benne. 🙂
Köszönöm Bödön! Ha nem csal a sejtésem, megláttad az előbb leírtakat benne.:)
Tévedés ne essék, nem vagyok kritikus, csak szeretném, ha megéreznéd, hogy jót akarok Neked.
Nekem olyan szó, amit Te írtál le, hogy hülye, eszembe se jutna.
Az abszurd szót pedig úgy kell értelmezni, hogy a versnek a szövegében lehet mindenféle abszurd gondolat is, nem értelmezhető viszont a szabályos két első versszak után a külalakra.
Én úgy találnám jónak, ha nem úgy van, akkor tévedtem, de semmi esetre sem szerettem volna Téged megbántani.
Üdvözlettel: Kata
Természetesen egy szavát sem éreztem bántónak, inkább terelgetőnek és kedvesnek.:)
Utóbbi kérdés pedig talán tényleg egyén kérdése lehet. Sokak ragaszkodnak a szabályokhoz, a formulákhoz, nem véletlenül maradtak fenn ezidáig. Én szeretek olykor kitörni belőle, fogalmam sincs, miért, de valahogy szabadabbnak érzem tőle az egész folyamatot.:)
Üdv: Pandolith
Játékos, kicsit filozofálgatós, de tetszett. grat. :B:)
Örülök, hogy tetszett! Köszönöm! 🙂
Kedves Pandolith!
13-15 évesen nem is rosz írás, még akkor is ha kissé kesze – kusza. Jót mosolyogtam, miközben olvastalak 🙂
Nem véletlenül vannak az életünkben olyan szakaszok amit előbb kezdetlegesnek hívunk, és az évek során kifinomodik , a tapasztalatok során kiforrottá válik, ezeken a szakaszokon mindenki átmegy. Sok sikert neked, és csak így tovább
Szeretettel
Anikó
Üdv Kedves! Egy kis félreértés alakulhatott ki, ez 2017-es, ahogyan a leírásban is szerepel, jelenleg 21 vagyok.:)
Az Erdélyi hajnal a 15 évesen írt firkanat, illetve töltök majd még fel akkorról, a leírásban fogom szerepeltetni a dátumot, 2009-2013 közöttiek lesznek.:)
Köszönöm, hogy olvasott, törekszem fejlődni! 🙂