Rosszkedvűen értem haza,
fáztam a hűs, nyirkos ködben.
Rám mosolygott a hóvirág,
odakint a deres földben……
Kedves Hóvirág!
Lelkem most veled töltekezik…..
Látványod nyugalmat ad nekem,
csak engedd, hogy nézhesselek!
Várj, letörlöm könnycseppemet….
Hopp! Hallottad ezt a hangot?
Mintha lepattant volna a
szívemről egy béklyó… most jobb…
Mintha egy madár dalolna!
Érzed hogy dobog a szívem
kedves kis hófehér virág?
Nézlek téged s egyszerre csak
megszépül az alvó világ.
4 hozzászólás
Nagyon szép vers, szemléletes, átadja a szépségben való gyönyörködést, ami szinte egy mezsgye a korábbi fájdalommal.
üdv: grey
Kedves Grey! Köszönöm szépen kedves szavaid, örömet szereztél vele 🙂
Suzanne!
Hóvirágod olyan lehet, mint az én gyöngyvirágaim. Ha rájuk pillantok elillan a rossz kedvem. Töltekezünk velük és töltekeztem a verseddel is. Szép írtál!
Melinda
Köszönöm szépen kedves szavaid: Zsuzsa