Vihar süvít a nádas között,
feltorlódott a gyűrött jég.
Nézd, amott szinte tükörsima!
Bele redőimet vésték.
Boldogan sikkant, ahogy rian,
mert csillannak a sugarak.
Kacarásznak derűs hullámok,
fickándoznak benne halak.
Rajta sétahajó sikamlik,
körötte csipkés hegyekkel.
Benne vidáman lubickolnak,
önfeledt, gyerek seregek.
Szél korbácsolja fel a vizet,
újra útra kész a gólya.
Parton rőt avar- levél nyüzsög
köröket Ősz- anyó rója.
6 hozzászólás
A Balaton, négy évszakban…szép képeket festettél meg szavakkal. Gratulálok:B:)
Köszönöm szépen kedves szavaid ! 🙂
Kedves Suzanne!
Számomra messze a Balaton; köszönöm, hogy közel hoztad. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Köszönöm a véleményt és az olvasást!! 🙂
Ha jól érzékelem, akkor ez a Balaton a négy évszakban, minden versben egy-egy évszakot megjelenítve, a téllel kezdve.
Az első, vagyis a teles tetszik a legjobban, egyrészt a hangulata miatt, másrészt pedig itt csempészted bele a lelked, azaz tetted líraivá: " Nézd, amott szinte tükörsima!
Bele redőimet vésték. "
üdvözlettel: Grey
Igen, minden versszak egy évszak. Köszönöm szépen az idézést és a véleményt! Örülök, hogy tetszett 🙂 Zsuzsa