Köszönöm Neked, hogy vidám daloddal
előcsalogattad a bágyadt napsugarat.
Nézd, egy árva hóvirág bújik elő
félszegen, Nekünk hozza a remény- szárnyakat.
Szerény, rejtőzik a korhadt avar közt,-
nagyon szeretem őt, megérinti a lelkem.
Szellő cirógatja hófehér szirmát,
hívó, szelíd mosolya boldoggá tesz engem.
Kedves kis rigó!
Érzem, hogy közeledik a kikelet,
csalogassuk ide bársonyos, szép dalunkkal.
Nézd! Pattan a rügy, bimbót bont a barka,
méhek zümmögnek, víg táncot ropnak párjukkal.
4 hozzászólás
Nagyon bensőséges, majdnem anya-gyermek meghitt kapcsolat ez, nem is merem elemezni.
Megérintő a hangulata az biztos, annyira szeretetteli, lágy, a megszólítás is, és a végén " Nézd! Pattan a rügy, bimbót bont a barka…" 🙂
szép volt, kellett
üdvözlettel: Grey
Kedves Suzanne!
Öröm volt olvasni ezt a szép verset.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Kedves kicsi rigóval csalogatni – milyen jó is – a szép tavaszt.
Kedves, dallamos és tavaszt csalogató a versed.
S milyen jó, hogy érzed: közeledik a kikelet.
Azt hiszem nagyon sokan várjuk.
Szép versedet szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm szépen kedves szavaid: Zsuzsa