Szikes talajon repedezett réteg.
Félek, hogy lehull az álarc, a máz
aszályos időknek nyoma az arcán.
Látom, ahogy rám néz, szemében
lappang az érdektelen közöny,
mégis mosolyog, ó, mosolyözön
kurta fénye a kirakatban, gyorsan
elmúlik két rövidke szó között.
Mosolymáz
By oroszlán
10 hozzászólás
De jó! Egy pillanat, bocsánat pillantás impressziója, s mennyi minden ki-és beleolvasva.
Verseid nem is kicsit mélylélektaniak. Ez most valahogy nagyon egyben, remekült sikerült megragadnod kedves Ica! Remek megfigyelő vagy, és nem csak leíró, hanem bizony az álarc mögé is nézel.
grat: Grey
Köszönöm kedves, értő soraidat.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
" gyorsan
elmúlik két rövidke szó között."
te ezt is észrevetted
figyelmes utazó vagy
Köszönöm, hogy itt voltál kedves Andi!
Szeretettel láttalak: Ica
Kedves Ica! Már a címe sokat sejtető, s az alatta lévő 8 sor világossá teszi, miről szól! Nagy érdeklődéssel, és szeretettel olvastam! -én
Kedves Laci!
Ez a kis vers konkrét személyről szól, de ráillik sokakra, akik közönyösek.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Icám !
Nagyon jó 🙂 "elmúlik" bizony…
Megint fergetegeset alkottál.
Szeretettel és öleléssel : Zsu
Drága Zsu!
Mindenki, úgy gondolom találkozott már hasonló emberekkel.
Szeretettel ölellek: Ica
Drága Icuka!
Versed néhány sora felér egy oldali irodalommal. Gondolkodni lehet rajta, pedig világosan elmondod röviden is, mi benne, s jó lenne, ha ezt azok is olvashatnák.
Irigylésre méltó, hogy tudsz mindent ilyen röviden kifejezni.
Szeretettel olvastam: Kata
köszönöm drága Katám a kedves soraidat!
Ölellek szeretettel: Ica