Ekkor hirtelen minden ablak kitárult,
büszkén özönlött az illat, telet temetett.
Nemzeti zászlók suttogtak a fülünkbe,
szívünkben remény támadt, kicsit még remegett.
Cirógatott bársonyos, tavaszi szellő,
kinyílt a hóvirág, kipattant a rügy a fán.
Miénk még e föld, nyelvünk, népünk, kultúránk,
kedves kis fülemüle csiviteld szaporán!
10 hozzászólás
"Miénk még"
Bársonyosak szavaid.
Kedves Andrea! Köszönöm szépen kedves szavaid: Zsuzsa
Kedves Suzanne!
Miénk még – vagy csak így hisszük?
Nagyon szép, reményteli a versed; gratulálok hozzá!
(Úgy kezdődik, mintha valaminek a folytonossága, folytatása lenne – ez nagyon eredeti.)
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca! Köszönöm a gratulációt, nagyon jól esett 🙂 Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál: Zsuzsa
Örömmel olvastam így március idusa körül remek gondolataidat. Gratulálok:☺
Köszönöm a gratulációt, nagyon jól esett 🙂 Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál: Zsuzsa
Kedves Suzanne!
A Tavasz mindig beindítja a rügyeket! A reményét ugyanúgy, mint a növényekét. A Remény kissé gyámoltalan, remegő ébredése nagyon tetszik!
Tetszetős az "In medias res" indítás is! 🙂
A félrímes szerkezetet remek rímekkel oldottad meg, a 12-13-as szótagszám is rendben van!
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz! Köszönöm a gratulációt, nagyon jól esett 🙂 Nagyon szépen köszönöm az építő keritikát, hogy olvastál: Zsuzsa
Nagyon jó a felütés, az egész vers ritmikája, erőssége, mintha újítottál volna az eddigi megszokotton.
Hát persze, hogy miénk a kultúránk, senki nem tudja elvenni tőlünk, hiába riogatnak vele a kulturálatlanok. Az az erős nemzet, amelyik nem fél semmiféle széltől, sem idegenektől, sem kulturálatlan honiaktól. Ezért építjük, habarcsozzuk mi is itt. 🙂
gratulám: Grey
Kedves Grey! Igen, alkalmanként próbálok újítani. Hátha így vagy úgy jobb lesz, hatásosabb 🙂 Köszönöm a gratulációt, nagyon jól esett 🙂 Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál: Zsuzsa