de szavaim,
mint sarkon álló cédák
naphosszat lasszózták
a magányosan kószáló birkákat.
Vágóhídra tartó lépéseiket,
kihegyezett grafitommal tartóztattam fel.
Habzó nyálamban önfeledten hemperegtek
a haszontalan napjaimat eltemetve.
Vágóhídra tartó
de szavaim,
mint sarkon álló cédák
naphosszat lasszózták
a magányosan kószáló birkákat.
Vágóhídra tartó lépéseiket,
kihegyezett grafitommal tartóztattam fel.
Habzó nyálamban önfeledten hemperegtek
a haszontalan napjaimat eltemetve.
5 hozzászólás
Szia, Andi!
Én attól tartok itt a birkák a férfiak, a vágóhíd pedig a játékos kegyetlenségű asszonyi ármány. S hogy egyszersmind lasszót vetsz rájuk, azután megpróbálod feltartóztatni őket – talán belső tusát, vívódást fejez ki. (?) De lehet, félreolvastam. (Nem ez lenne az első.) 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Andrea!
Úgy látom, nem csupán én nem értem, mit akartál mondani a rövidke kilenc sorodban. Ha őszinte akarok lenni, nem szeretek találgatni, mert a vers az vers, nem rejtvény, ezért ki lehet (és kell) fejezni úgy is, hogy érthető legyen.
Egyébként jó volt olvasni, mivel szép rímekkel írtad meg. Kérlek, ne neheztelj érte, hogy ezt megírtam, nem akartalak vele megbántani, lehet hogy nekem nincs hozzá érzékem.
Szeretettel: Kata
Kedves Andi!
Úgy érzem én is, mint Laca. Remélem nem tévedünk.
Szeretettel: Ica
Hát ez remek.
befogtál e verseddel, de a vágóhídra azért nem megyek, mert innen tudom, hogy ez a célod. 🙂
Komolyra fordítva: verbális munkád során engedhetted el fantáziád.
üdv: Grey
Meglehet, hogy az olvasó és az író szerepét is magamra öltöttem.
Minden vélemény számít!" a sok nyáltól is el lehet süllyedni"
Nem szeretem magyarázni a verseimet,
akit valamilyen formában megérint,
az számomra már elegendő "értékelés".
Köszönöm, hogy olvastátok versemet.