Kinn derül, benn borong,
Fényesedik napkorong
Az emberi gyalázatnak
vasvilla és vasdorong.
Kormos esők esnek,
meghalnak , temetnek
Minden árok szennyel teli,
jajj szegény füveknek!
Sógorok, és komák,
Lapul a rozsomák,
Se hét feje, se védjegye
ez a helyzet fonák…
Elnémult a visszhang,
eddig meg se nyikkant,
Vastüdőd a füstfelhőkből
jó nagyokat szippant.
Várószoba belsők,
Utolsókból elsők
Vasárnap a Tűzfalakra
Örömtüzet festők.
Utakon keresztek,
Fájdalom-keretnek
Számolatlan imáiddal
Meggyónhatsz esetleg.
Fura ez a játék
Hit-tanok és káték,
Ismétlődő történelem
Élednek Csák Máték.
Kórtermekben Csend-őr
Folyosón elfekvők
Kopasz ágon halott madár
Félelmet teremtő.
3 hozzászólás
Csodálatos, bölcs, igaz versed szeretettel olvastam! Gratulálok! Zsuzsa
Kedves Barn-y!
Nyomasztó gondolatokat hordoz a versed.
"Számolatlan imáiddal
Meggyónhatsz esetleg."
Hiába a gyónás a bűn az bűn marad!
Szeretettel gratulálok: Ica
Ez hasított..gondolom ez volt a szándék.