a fájdalom sóhajodban,
de belül-legbelül
mindent felemészt.
A szó, ha kimondod
nem gyógyír vagy sorsradír.
Bennem feltámadó
visszhangként süvít,
s nem tudok
mit kezdeni vele,
mert méltatlan testem
a jajveszékelésre,
míg börtönében sínylődik
lélek jelenléte.
4 hozzászólás
Szia, Andi!
Számos tartalmas, hosszan boncolgatható gondolatot, jelenséget tömörítettél bele versedbe. Nagyon tetszik a vers koncepciója és a téma kifejtése is.
üdv: Laca 🙂
Kedves Andi!
Tömörsége sűríti a fájdalmat.
Szeretettel gratulálok remek versedhez: Ica
Kedves Andrea!
Nagyon érdekes versed címe és az egész tartalma.
Valóban tömör, mégis sokatmondó.
(Megjegyzés: én is ***** csillaggal mérem, azonban már elhagytam, amikor leszavazták a használatát!)
Szeretettel olvastam: Kata
" A szó, ha kimondod
nem gyógyír vagy sorsradír.
Bennem feltámadó
visszhangként süvít,
s nem tudok
mit kezdeni vele,
mert méltatlan testem
a jajveszékelésre,
míg börtönében sínylődik
lélek jelenléte. "
Kapcsolódnék az előttem szólókhoz.
+ még: verseid, kifejezéseid nehezek, szikáran sokatmondóak, ezért izgalmasak, többszöri olvasásra ajánlottak, hogy a mélyükre lehessen látni, éppen ezért jó, hogy rövidek.
grat G.