Feszengőn áll a sarokban,
könnyeken át pillog kifelé.
Büntetése az, hogy békén álljon,
s lássa,
mint ragyog szerte a világ.
Enyhítés egy létezik csak:
saroknak fordul.
Így ő nem látja a világ mosolyát,
s a mosolygó világ
csak így nem láthatja
az ő forró könnyeit.
Amit nem látunk, tán nem is létezik.
Amit nem látunk
By black eagle
10 hozzászólás
Kedves Laca! Igen, amit nem látunk, az nem létezik! És fordítva, mi se létezünk ha nem vagyunk jelen ( facebookon pl.) Kis szubjektív idealizmus a mára hangolva? Lehet, ha valóban ezt szeretted volna belőle kihozni! Vagy rossz a megfejtés??? Üdv: én
Üdvözletem, Bödön!
Egy szövegnek természetes módon számos megfejtése lehet, ez benne a jó, és megvallom, nálam ez általában konkrét cél is a megalkotásban. "Szubjektív idealizmus, a mára hangolva" – erre én készséggel rábólintok, s köszönettel a batyumba teszem. Máris gazdagabb vagyok, s gazdagabb a vers.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Remek kis eszmefuttatás!
Van, hogy befelé fordulunk de van, hogy el…attól még szép a világ.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ilona!
A világ szép. Nélkülünk is az. De ha nem látjuk a szépségét, olyan, mintha nem is létezne? Vagy ha kizárnak belőle, akkor magunk szüntetjük meg magunk a számára? S akkor már olyan, mintha ki sem zártak volna?
Nagyon örültem neked, köszönöm szavaidat. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Remek.
Először rímnélküli felvázolás, helyzetrajz, aztán jön a rímes bölcselet, s a csattanó egy leendő idézet.
Tudsz.
gratgrey
Bár tudnék! – szoktam ilyenkor felsóhajtani.
Örülök, hogy tetszett a szerkezet – megvallom, nekem is kedves.
Örülök, hogy voltál, s köszönöm!
Üdv: Laca
Igen, ilyen egy gyermek, akit sarokba állítanak, mert rosszalkodott. Ilyen daccal fordul befelé, hogy a könnyeit ne lássa senki… Sokszor a felnőttek is azt hiszik, hogy amit nem látnak, az nincs is…
Gratulálok: Klári
Kedves Klári!
S ha felnőttként éljük meg mindezt, egy sarokban, ami nem valódi falak által képzett szöget zár be, akkor még drámaibb. Ha az élet állít minket sarokba, akkor csak ez marad. Befordulunk, hogy ne fájjon a szépség elérhetetlensége. (Vagy kitörünk, ha van hozzá erőnk, de az már egy másik vers lenne.)
Örültem ittlétednek, szavaidat szívből köszönöm!
Szeretettel: Laca 🙂
Laca!
Sok esetben talán az lenne a legjobb, amit az utolsó sorodban írsz. De ezt sajnos nem így van. Mindenesetre elgondolkoztattál. Ezért is érdemes volt elolvasnom a versedet és jelesre értékelem.
Szeretettel: Melinda
Kedves Melinda!
Örülök, hogy az utolsó sor zárógondolatára kitértél, mert természetesen nem igazságként van leszögezve, hanem a sarokban álló hiteként. Köszönöm, hogy szavaid kapcsán ezt is tisztába tehettük.
Szeretettel: Laca 🙂