Romantika

Antik lett a romantika,
vallják sokan ma már,
mikor jutott retro-sorba,
húzható -e határ?

Úgy érzem a romantika
sosem idejétmúlt,
hisz időtlen, mint az égbolt,
honnan lágy eső hullt.

Úgy eshetett az ölünkbe,
mint vetésre zápor,
egy kis idill…, virágillat,
s nem tévedett Ámor.

Mája fátyla annyit takar,
mennyi elégséges,
hogy a vágyunk még szomjazza
a jót és a szépet.

A szerelem minden anyja,
az érzelmek lángja
fel kell gyúljon! …Nagy szükség van
a romantikára.

Oly jólesik andalogni
kéz a kézben lassan,
ahol nyíló rózabokor,
s illatos lugas van.

Ha tó tükrén holdfény remeg,
mi egymásra nézünk,
szemeinkben, mint az égen,
csillagot idézünk.

Így maradjon -, súg a szellő -,
az érzés köztetek,
s valót teremt a mesékből
szerelmes szívetek.