Bébisünök védelme
Ha van a kertben három hónaposnál fiatalabb sününk (erinaceidae), akkor nem árt tudni, miként védhetjük meg. Nem elég, hogy nem megyünk át rajta át a fűnyíróval és nem felejtjük az útban, amikor kiöntik a betont a kocsibejáróhoz. A nagyon fiatal sünöknek biztonságos odú kell, ahol napközben meghúzhatják magukat.
Három hónapos kor előtt még nem elég erősek a tüskéi, hogy megvédjék, igaz, ahhoz sem, hogy kárt tegyenek a szárnyaiban. A bőrszerű szárnyak csak később öregednek el és száradnak le, amikor a végleges és erős tüskék már amúgy is széttépnék azokat. Csodálatos dolog a természet!
A kis sünök táplálkozásáról az anyjuk gondoskodik, de jó búvóhelyről már nekünk kell, ha egyébként nem rühelljük az állatokat. A legcélszerűbb egy kb. másfél méter magasra felszerelt odú, melyet legjobb egy vízszintes felületről lelógatni, így a macskák, a menyétek és a mosómedvék nem csak nem érik el, de felmászni sem tudnak hozzá. További előnye, hogy az anyasün nem tud felmászni, így a kicsiknek lehet némi nyugalma, ha már elegük van a kötelmekből és napi teendőkből.
Az odút legegyszerűbb és legolcsóbb OSB lapból vagy a szomszéd kerti asztalából elkészíteni. Utóbbi esetben a lábakat a munka befejezése után mihamarabb használjuk fel egy grillezésnél vagy szalonnasütésnél, hiszen a jószomszédi kapcsolat is fontos, nem csak a védtelen állatok segítése. Utóbbi érdekében viszont ne vezessünk áramot az odúba, ami nem működik elemről, arra úgy sincs szüksége egy fiatal kis sünnek. Arra figyeljünk, hogy az odú bejárata előtt hagyjunk egy kis párkányt, a fel- és leszállások megkönnyítésére, valamint a belseje elég tágas legyen, az állatka meg tudjon benne fordulni, mert a sünök nehezen tolatnak szűk helyen.
Eledelt is helyezhetünk az odúba, a négy évesnél fiatalabb kölkeink úgysem érik el, az idősebbeknek pedig talán van annyi eszük, hogy békén hagyják a sünök által kedvelt büdös macskakaját. Ha a süncsemete pont az odúban tartózkodik, amikor levedli a szárnyait, akkor óvatosan helyezzük a földre, különben többé nem tud lejönni a magasból és elpusztul.
Egy odú többször is felhasználható, így sünök több nemzedékét is kiszolgálhatja, akik a gondoskodás okán örömmel járnak vissza a kertünkbe, pusztítják a kártékony férgeket és látványukkal felüdülést hoznak mindenkinek, aki nem lép rájuk.
Óvjuk, védjük a természetet és annak lakóit!
4 hozzászólás
Jaj! Berepült egy bébisün! Ja, nem. Ez csak egy rövid farkú rizsturkáló!
Na jó, ezeknek is építek egy fészket, a szomszéd úgyis elutazott, bár a kerti asztala fémből van, gondban leszek a lábak eltüzelésével. 😀
Jó volt! 🙂
A rizsturkálókkal vigyázni kell, mert kiválóan álcázzák magukat bárminek. Nekem egyszer volt egy, az elromlott tévének álcázta magát. Már másodszor adták vissza a szervizből, mint javíthatatlant, mire rájöttem a turpisságra. Akkor is csak azért, mert megéhezett és visszaalakult. Olyankor persze nagyon hízelkedők tudnak lenni.
Nagyon meggyőző amit írtál kedves Rangifer, kicsit aggódom is, mert ha elhiszi valaki …. akkor a bébisünöknek annyi.
Pár évvel ezelőtt láttam egyet a házunk melletti nádas-bokros szélén, szaladtam sárgadinnyéért, habzsolta, tüneményes kis állatok.
A biztonság kedvéért megemlíthetnéd, hogy csak az alaszkai medvebébisün tud repülni, a honi fajták nem 🙂
üdv,
máris
Az alaszakai medvebébisün invazív fajta, olyan, mint a harlekin katica, egyre többet találkozni vele, mert kiszorírja a természetes élőhelyükről a hazai bébisünöket és porcelán pásztorlánykákat.
De igazad van, fontos a megkülönböztetés! A nem repülő bébisün fajtákat az alábbi tulajdonságaik alapján lehet felismerni, még időben:
– bal hátsó lábukon a középső köröm ötödével rövidebb
– felső fogsoruk utolsó fogai kettős osztatúak
– nem képesek megkülönböztetni a szilvafát a szomszéd szilvafájától
– nincs szárnyuk
Köszönöm, hogy a szükséges kiegészítésre felhívtad a figyelmem, remélem így már mindenki számára közelivé vált ez a fontos téma!