Szép szavakból csokrot kötnék,
mint virággal hozzád jönnék,
átnyújtanám szeretettel,
néked adom, kérlek, vedd el!
A szép szavak, mint a folyók,
olykor összekapaszkodók,
találkoznak kis patakok,
így születnek nagy folyamok.
Vigasztalnak gyakran minket,
felüdítik szíveinket,
a szép szavak gyógyítanak,
megnyugtatnak, tanítanak.
Bölcsességre, szeretetre,
bátorságra, dicső tettre.
Mint virágot nagy csokorba,
szedjük szép szavaink sorba!
Kertünk legszebbik virága,
a vallomás rózsaszála,
véle tárjuk ki szívünket,
boldogít'ni kedvesünket!
Tiszta, fehér, mint gyöngyvirág,
igazat mond, bizalmat ád,
fogadalom, s eskü szava,
csodálatos az illata.
Elbűvölő, mint a rózsa,
mikor harmat pereg róla,
szívszerelem szent igéje,
felírván a magas égre.
Kedves szavak, kis ibolyák,
szerények, de egyre ontják
illatukat mosolyogva,
gyermek-lelket beragyogva.
Mit tegyek még a csokorba,
hogy sohase légy mogorva?
Vidám arcú kis büdöskét,
úgy köszönt most, hogy üdvöz'légy!
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Szép, és igaz szavakat kötöttél egy-egy csokorba, tetszett, szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Szeretek a virágokról írni verseket… szoktam is időnként, hogy ne legyek rossz ember… 🙂 Ezt most sikerült csokorba is kötni.. Pedig nem vagyok túl jó virágkötő… 🙂
Üdvözlettel: alberth