Mint fogaskerekek hiátusában
megfagyott gépezet haláltusája,
úgy szakad lelkem elhagyott zugára
ős rabigája.
Képtelen keretek közé szorulva
gondolatfolyamok belém tolulnak;
elmém kényszeredetten elvonulna,
nem szabadulhat.
Mégis élveteg érzetek kerítnek
engem, tőled érzem magam szelídnek;
tán máshogy lehet élni, kényszerítnek
kínzó képek, érthetetlen remények.