Hiszel-e a fényben,
leheletnyi légben,
apró érintésben
ami megcsillan kéken?
Szárnyaló fantázia
nem fog vissza soha,
vele repülünk mi is
vágtázva valahova.
Kinyílik az érzék,
elvarázsol a táj,
megbillen a lépték,
a fényvarázsló
közöttünk jár.
Halkan szól szava,
mosolya kedves,
fotóin maga,
és ékes lelke repdes.
Varázsolj, varázsolj
kérlek, varázsolj még,
a káprázat némán,
elszántan jön felénk.
Látásmódod oly más,
gondolatnyi foszlány,
azsúrozott hímzés,
kíváncsi látomás,
gördülő és kimért
végtelen repertoár.
Kattogó csodádat
terítsd ki elénk,
fénylő optikáddal
a képzelet tengerén.
Varázsolj, kérlek
varázsolj még…