Még azt mondják, vigyázzak magamra,
kiáradt a szeretet patakja,
égi áldás duzzasztotta nagyra,
akit elér, magával ragadja!
Még azt mondják, ne menjek a tóra,
kiáradt a szerelem folyója,
úgy felduzzadt elmerülnék benne,
árva szívem szerelembe veszne!
Azt is mondják, ne légy lánnyal jóba,
sok kisbabát hoz mostan a gólya.
Nem baj anyám, nem baj apám, végre
nagyszülőként nézhettek az égre!
Boldogságnak szigete lesz földünk,
azt üzenik, meg kell örökölnünk!
Annyi áldás hull most le az égből,
tengerré lesz, mindent ellep végül…
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Gyönyörű szerelmes vers!
Az utolsó mondatod jó lenne, ha beteljesülne:
"Boldogságnak szigete lesz földünk,
azt üzenik, meg kell örökölnünk!
Annyi áldás hull most le az égből,
tengerré lesz, mindent ellep végül…
Legyen úgy!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm az értékelő véleményedet! Azt is hallottam, hogy a gondolat teremtő erővel bírhat. Ha sokat gondolunk jó dolgokra és gyakran, akkor az nagyobb valószínűséggel válhat valóra, mint ha nem merünk többre vágyni. Ezért is kellenek az ilyen versek, mert drámai alkotások nagy valószínűséggel több születik.
Szeretettel: alberth