Ma jobban fáj a dallam.
Mit dúdolok oly halkan.
Érzem az ősz színeit.
Falevelek elsodrott lelkeit.
Ablakomon kinézve a múltam becézem.
Hogy mennyi pillanat megkésett,elrohant.
Az ajkamról egy csók elsuhant.
Szerelmes október ,szerelmet nem ismer.
Ma jobban fáj a dallam.
Mit már nem dúdolok halkan.
Epedve éget,s fàj mi tüzet gyújtottál.
Ráncos lelkem az ablakon kidobom.
Egy elkésett viharos dallamon.
3 hozzászólás
Kedves Felhő!
"Szerelmes Október, szerelmet nem ismer".
Ráncos lelkem az ablakon kidobom".
Igazán remek sorok; a versedben lélek lakozik.
Üdv: Laca 🙂
Kedves black eagle:)
Köszönöm,hogy olvastál.
Lenne pár kérdésem hozzád Irodalmi téren.
Belső levélben megkereshetnélek a kérdések hadával?:)
Kösznöm szépen.
Üdv:Mónika
Kedves Mónika!
Állok rendelkezésedre, ha bármiben segíteni tudok. 🙂