Őszelő

Tegnap sötét, álmos volt a reggel,
nyirkos ruhában ballagott,
szürke volt az ég, s csaholt a felleg,
magáról csíz sem hallatott.

Vajúdott a körte, szilva, barack,
szél szállt, suhogott sebesen,
telt a puttony és musttal a palack,
szőlőt szedték ütemesen.

Zápor zuhant le a dacos égből,
földön hullámzott, hömpölygött,
aztán a Nap kibújt a sötétből,
szerényen elvörösödött.