A szemét a vég, ha jól kinyitja az ember mindkét szemét

Nem tudnám megjósolni pontosan, hogy mit hoz jövő, de amióta szemeteskukát szereltek a kapum melletti oszlopra, olyan szomorú érzés környékez néha, hogy a szemétbe fogok belefulladni, nem pediglen a tengerbe.
Ez természetesen nekem sokkal kézenfekvőbb, mivel a legközelebbi tengertől is több száz kilométerre lakom, míg a szemét ott hullámzik a kapu előtt, ezért ahogy kilépek az utcára máris vidáman tapicskálhatok benne.
Igaz egyelőre csak bokáig ér, ám ha minden jól megy, és a szemetesek még ritkábban látogatnak a kuka felé, a szemét szintje garantáltan emelkedni fog.
Fogyasztói társadalom vagyunk, mindent elfogyasztunk, kivéve persze a csomagolásra használt műanyagot, amit nem tudunk megemészteni, (sajnos a föld sem tudja ezt megtenni) ezért a kukába kerülnek. Mármint kerülnének, ha annak a gyomra befogadná mindet, de mivel eléggé kicsire méretezték egykettőre torkáig telik, oszt utána már csak öklendezi maga elé vagy mellé a belegyömöszölt műanyag zacskót, celofánt, meg egyéb biotermék ökologikus csomagolását.
Mert egyre több a biotermék manapság, ám a csomagolás még több, sőt mondhatni, hogy esetenként bizonyos termékek értéke alulmarad a pakolásukén.
Így például ha veszek egy szál húsban gazdag kolbászféleséget, amit egyszer gyárilag valamilyen normailag feddhetetlen de ehetetlen bőrbe húztak, utána nejlonzacskóba zárva levegő nélkül hagytak, oszt nekem a mészárszékben műanyagkesztyűs kézzel becsomagoltak, és én ráadásul még kérek egy nejlonzacskót, hogy abban hazáig fityegtessem, hát…
Hát kérdés, hogy az állítólag hússal bőven dúsított cserebogármassza vagy a csomagolása kerül többe, és viszi felfelé vidáman a termék árát?
De mindegy, mert ha megvettem, megeszem még akkor is, ha egy ártatlan vírus vagy baktérium sincs benne, hogy szervezetembe jutva immunrendszerem fejlessze, ha netán valamilyen ártalmasabb rokonságuk e kórokozóknak megkörnyékezné szervezetem, és harcolni lenne kénytelen, hogy ezeket saját erejéből legyőzze.
Egyébként a természetes erősítése immunrendszeremnek senkinek nem érdeke(rajtam kívül), hisz betegség hián kárt okoznék a gyógyszeriparnak, orvosoknak, stb., szóval mindenkinek aki pénzt zsebelne be nyomorúságom mián.
De ez másfajta szemetes téma, más a csomagolása, hagyom máskorra, most lám mi lesz az én kis kolbászom sokrétű pakolásával.
Mert ugyebár a ványadt kis kolbászt két falásból bekapom, hisz csak akkorka, hogyha jól megemésztem, egy szagtalan fingocskára se futja, nemhogy biomassza lenne belőle, ám a csomagolás az már döfi!
Jut belőle a kukába, az e körül hancúrozó patkányoknak(mert biz-isten ezek még az ehetetlent is megeszik!), sőt még a szeméttelepen gyűjtögető életmódot folytató nomádoknak is.
Ez természetesen az esetben, ha leszállítják nekik a szemetet, ugyanis az utóbbi időben kezdenek makrancoskodni a kukahordó közegek, egyre gyakrabban feledkezve meg kötelességükről.
Az is megesik, hogy nincs hova elszállítsák, mert ugyebár vannak EU-s normák, meg bizniszek, meg miegymás, ami sajnos engem nem melegít, de a szemét elégetése sem melegíthet, hisz füstje túlszárnyalva a temérdek repülő füstjét, állítólag nagyon de nagyon károsítja az ózonréteget.
Ezek miatt kell aztán szemetet rugdossak, vagy patkányt kergessek a kapu előtt, de mit számít ez! Fő az egészség nem-de?
Így egészségesen, azon gondolkodtam el a múltkorijában, – amikor épp egy valamilyen kukás-szünet volt, tele a kuka meg környéke, egyszer meg csak váratlanul beállított Tornádó Irma keresztleánya úgy elseperve mindent mint a gyönyörűség, még a kukát is becsületesen kiürítve – hogy vajon hova száll el a sok hulladék?
Mert bizony, ha ilyen majdnem-tornádó leányzók és rokonságuk a tengerig elhordanak mindent, akkor biztos már, hogy akár itthon, akár a tengeren, de mindenképp tengernyi szemétben lubickolva, húzódik le véglegesen a redőny lelkemnek ablakán.
De remélem, hogy időben kiugrik szegény lelkem az ablakon, és kívülről szemléli majd a bomlásra képes biotestem, időtlen-időket is túlvészelő, fáin műanyag koporsóba történő elmerülését.