Most összefolyik a szín, az árnyék,
lankadó lombot hűs eső mossa,
levélrengeteg csodára vár még –
gyűri az idő, s földön tapossa.
Messzi járnak már a gólyák, fecskék,
gondolatban én is velük szállok,
összefolynak nappalok, s az esték –
hová tűntek el a nyári álmok?
Szívemben dobog meghitt délután,
melegség járja át a lelkemet,
emlékeimmel várok tétován,
míg tarkaság keservet betemet.
Bennem, s köröttem mennyi változás,
új csodáival eláraszt az ősz,
nekem több, mint hitvány ábrándozás –
átölel, mint egy régi ismerős.
9 hozzászólás
Szép gondolatok, igazi őszi hangulat, Éva.
aLéb
Béla!
Köszönöm a véleményed.
Éva
Valóban gyönyörű gondolatok, kedves Évike, olyan szép, hogy még máskor is el fogom olvasni.
Szeretettel: Kata
Kata!
Örülök, hogy tetszik a versem 🙂
Jó érzés, hogy még akarod máskor is olvasni 🙂
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Szeretem az ilyen szépen megszerkesztett verseket. Tetszetősek a keresztrímek díszítik a 10 szótagos sorokat. 🙂
Szeretettel:dodesz
Kedves Dodesz!
Köszönöm a véleményed 🙂 Örülök, hogy tetszik a versem 🙂
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Bár mostanság az időjárás követhetetlen, de soraidat nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Köszönöm a véleményed 🙂
Szeretettel: Éva
Csalóka hóesés
Csalóka hóesés,
a látvány oly mesés,
áttetsző csillogás,
most minden olyan más.
A határ hófehér,
szépsége körbeér,
hópelyhek vállamon,
csizma a lábamon.
Könnyelmű csacsogás
volt ez a ragyogás.
Lyukas zsák: a hideg,
pehelyhad csak liheg.
Csúszkál a háztetőn,
sóhajt a hómezőn,
nem marad meg sehogy,
lassacskán összerogy.
2018.02.03.